A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Hajdú Zsigmond: Elvi megjegyzések a régészeti kultúrák etnikai interpretációjának kérdéséhez
Valószínű, e probléma tudatában javasolják egyes néprajzkutatók, hogy az „etnikai 24 " jelzőt csak olyan néprajzi csoportok neve elé tegyék, amelynek van „etnosza" (TALASI 1980.) 25 , illetve rendszerelméletileg csak azon néprajzi struktúrák elé tegyék ki az etnikai jelzőt, amelyekben a vizsgált kultúra „etnikus eredete és kötődési rendszere" szerint van felépítve. Példaként nemzetiségi területek néprajzi feldolgozásaira hivatkozik (BARABÁS 1980.). Összefoglalva: az „etnikum" fogalom „nemzetállamok" eszméje alapján való értelmezése (egy nyelv, egy nép, egy ország, egy állam) jelentésében ugyan jól megfogható, de a történeti kutatás szempontjából használhatatlan lenne a modern polgári nemzetek létrejötte előtti időkre 26 . A szociológiai alapú „Mi-tudat" szemlélete kellően rugalmas lenne ugyan arra, hogy szinte az összes lehetséges ilyen típusú jelenséget leírjuk vele, de így annyira kitágul a jelentéskör, hogy gyakorlatilag a „bélyeggyűjtők körétől a „homoszexuálisok egyesületén" át a „nemzetek feletti" világszervezetekig minden beleférhet, ami úgy jön létre, hogy a tagjai különkülön, személyes identitásuk meghatározásában ezt, mint a másoktól elkülönülő „Mi-tudatot" választják. Megoldás gyanánt valamilyen kompromisszumos megoldás látszik célravezetőnek. Kiindulópontul az „etnikai tudat" kialakulásánál a szociológiai megközelítést választva alapul egyéb determinativ tényezőkkel kiegészítve alkalmazhatónak gondoljuk az „etnikum" fogalmat a történeti kutatásban 27 . Az „egyéb determinativ" tényezőknél mindenekelőtt a nyelvre kell gondolnunk, de ennél is csak megszorításokkal fogadhatjuk el annak determinativ voltát 28 . így lassan visszaérünk eredeti kiindulópontunkhoz: a mindennapi értelemben használt „etnikum" fogalom jelentéséhez. A „régészeti kultúra" kifejezés használata, amely már eleve szakterminusként hangzik az „etnikum" kifejezéssel ellentétben, a szemlélet fogja meg legjobban az „etnikai-tudat" mibenlétét. Az elemzéseknél viszont figyelni kell a részmeghatározó elemekre is, mert az dönti el, hogy az így felvázolt modell mennyire alkalmazható a tudományos kutatásban (SZŰCS 1974. 192-223.). Megtévesztő lehet, hogy régebben használták az „etnika" szót, amely egy azóta már „elavult" jelentésben a „néprajz" fogalommal volt azonos, így ebben az értelemben az „etnikai csoport" kifejezésnek semmilyen „etnikum"-ra jellemző kritériummal nem kellett rendelkeznie (TALASI 1980. 226.). 25 Az „etnosz" kifejezés archaizmnsa is megtévesztő lehet egy kicsit, mert létezik egy klasszikus definíció, amely a hellén szemléletnek megfelelően elég egységesnek írja le a fogalmat: „a vér és nyelv, az istenek és a szent helyek, az áldozati ünnepek és az életmód közösségében" testesül meg (Hérodotosz VIII. 144.). A szakrális tényezők konkrétsága és a testvériségre utaló „vér" szerint is összetartozás kifejezése csak látszólag bír egyértelmű jelentéssel. Nagy valószínűséggel még a „nemzetállamok" korára is inkább mint politikai célkategóriát, mint történelmi elemzésre alkalmas leíró fogalmat lehetne alkalmazni (SZŰCS 1974. 13-40., KOMORÓCZY 1991. 13-25.). 27 A tudománynak sokszor olyan terminusokkal kell dolgoznia, amelyek nem minden oldalról behatároltak. Ezek a részben „nyitott" fogalmak lehetővé teszik, bogy leírjanak olyan folyamatokat is, amelyek nagyon sok elemükben nem általánosíthatók, így csak az egyszeri leírást és megközelítést vállalhatja az elemzés. Az etnikai és egyéb csoport elkülönítő sajátosságok ilyen típusú leírására utal KOSA-FILEP 1978. 28 A determinativ tényezők sorrendjét és magának a determinációnak a módját is a rendelkezésünkre álló források összevetése alapján lehet megállapítani. Jól körülírt modellel találkozhatunk a különböző típusú források (nyelvészet, régészet, történeti földrajz stb.) értékeléséhez (MAKKAY 1991. 35-41.). 22
