A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Hajdú Zsigmond: Elvi megjegyzések a régészeti kultúrák etnikai interpretációjának kérdéséhez
„kulturális area" (GUNDA 1980.). A „stíluskör" vagy a német tipológiai szemlélet alapján nálunk is használt „horizont" kifejezések arra igyekeznek koncentrálni, hogy a régészeti tárgyakon megfigyelhető formai, díszítő és egyéb elemek mögött csak „részkulturális" jelenségeket (edénymüvesség, díszítőművészet stb.) érdemes keresni. A „kulturális area" kifejezés elsősorban a „műveltségi elemek térbeli elrendeződésére" koncentrál (GUNDA 1980. 19.). Ezeket a kísérleteket az általunk vizsgált kérdés szemszögéből nézve olyan véleményeknek kell értékelnünk, amelyek alapvetően szkeptikusak a régészet tárgykörébe tartozó kulturális jelenségek etnikai, illetve nyelvi inter pre tálhatóságának kérdésében. Talán éppen ezért igyekeznek elhagyni a „kultúra" terminust, mert el akarják kerülni a „kultúra- társadalom" asszociációból adódó közvetlen történelmi fogalmakkal való leírás - számukra hamis - látszatát 16 . Ezekben a kérdésekben a régészet számára nagy segítséget jelentenek a nemzetközi néprajzi szakirodalomban lezajlott terminológiai viták, amelyek már a magyar kutatókat is alaposan megérintették (PALÁDI-KOVACS 1980.). A történeti értelemben használt „etnikum" fogalom már egyáltalán nem tűnik annyira egyértelműnek, mint azt a mindennapi értelemben használva véltük a kultúra képlékenységével szemben 17 . A modern polgári társadalmak kialakulását megelőzően az „etnikum" jelentését egyáltalán nem tudjuk a mai mindennapi használat elemeivel leírni. A jelentésmódosulás talán legszembetűnőbb eleme, hogy az etnikai tudat kialakulásának nem a közös nyelv, hanem mindenek előtt a közös eredet tudata képezi a magvát (SZŰCS 1974.) 18 . A középkorban még a „Mi-tudatnak" egy jelentős meghatározója volt a territoriális egység fogalma, amely a modern etnikai tudatnak is lényeges eleme (SZŰCS 1974. 189-281.). A régészet számára érdekes „barbár" időszak (a Kárpát-medencében a rómaiak kivételével 19 az Árpád-korig terjedő idő) etnikum képe leginkább a „geniilizmus" Akik a tiszta módszerek (logikailag pontosan kidolgozott elemző rendszerek) hívei, azok természetesen szkeptikusak a bizonytalan jelentéskörü fogalmak használatát illetően (POPPER 1989.). Akik vállalkoznak a régészeti kultúrák történeti interpretálására, azok is kikerülhetetlennek érzik - mintegy lehetséges ellenérvekre előre válaszolva - felvázolni a különböző értelmezések buktatóit (PIGGOTT 1987. 17-19., MAKKAY 1991. 35-41.). Az „etnikum" fogalom azért is tűnhetett kevésbé problematikusnak, mert a mindennapi szinten egyszerűen a „nép" kifejezéssel volt egyenlő és minden egyéb olyan kritériummal (nyelv, idő és térbeli behatároltság stb.) amelyek értelmezése körül komoly problémák vannak, egy másik fogalom rendelkezett: a „nemzet" (náció) (SZŰCS 1974.). Tisztában vagyunk vele, hogy a két fogalom nem cserélhető ki egymással, de a jelentésükben mindennapi értelemben is sok átfedés van, történeti értelemben pedig az „etnikum" fogalom egyre inkább átveszi a „náció" jelentéskörét és a régészet tárgykörébe tartozó történeti időkben már teljes anakronizmus volna annak használata. 18 A kutató munkáját talán ez nehezíti leginkább, mert a „közös eredet tudat" a „kollektív öntudatnak" egy olyan sajátos részeleme, amely sokkal inkább kapcsolódik a közös világképben jól szervesülő mitologikus elemekhez, mint a tárgyi anyagban ténylegesen tettenérhető múlt tényeihez. így a kutató lehetőségei erősen behatároltak (SZŰCS 1974. 413-557.). A rómaiakkal természetesen nem teljesen szakad meg a „barbár" időszak folytonossága, sokkal inkább a reánk maradt történeti források összetételében (nagyszámú írásos emlék) beállt változásról van szó (PIGGOTT 1987. 13-15.). A római provinciák őslakói jelentős civilizációs behatások mellett különböző helyeken, különböző mértékben megőrizték „barbár mivoltukat" (HARDING 1986. 7-26.). 20
