A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Lőrinczy Gábor: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásolkhzoz. A tájolás
13. Kevermes (JUHÁSZ 1973.99) 14. Kiszombor-0 (CSALLÁNY 1939.122-126.) 15. Klárafalva-B (CSALLÁNY 1972.23.) 16. Klárafalva - Tóth Mihály telke (CSALLÁNY 1972.39.) 17. Körösladány-Dózsa TSz. (JUHÁSZ 1973.111.) 18. Magyarmajdán (REIZNER 1895.380.) 19. Mezőkovácsháza-Új Alkotmány TSz. (JUHÁSZ 1973.101-110.) 20. Mokrin (LÁSZLÓ 1977. 127.) 21. Nagyhegyes-Földgázbontó (MESTERHÁZY 1965.46.) 22. Óbessenyő-Bukovapuszta (KISLÉGHY 1911.163.) 23. Oroszlámos-Podlukány dűlő (TÖMÖRKÉNY 1904.270.) 24. Szegvár-Oromdűlő (LŐRINCZY 1991.127-129.) 25. Szegvár-Sápoldal (BÓNA 1979. 1-5., RF I. 40. 1987. 68.) 26. Szentes-Derekegyházoldal (CSALLÁNY 1939/a.ll6.) 27. Szentes-Dónát-Kórógypart (CSALLÁNY 1900.394.) 28. Szöreg-Homokbánya (KÜRTI 1983.187.) 29. Tiszasziget-Vedresháza-Oszentiván (MFM Adattár) 30. Tiszavasvári-Koldusdomb (CSALLÁNY 1958.51-59.) 31. Tiszavasvári-Vörös Hadsereg u. 8. (BÓNA 1986.78.) A felsoroltakon kívül a Duna-Tisza közéről további 4, a Dunántúlról pedig 1 lelőhely ismert. Véleményem szerint egyelőre ide sorolandó 3 DK-ENy-i tájolású temetkezés is, mindhárom a Tiszántúlról. A Tiszántúlról ismert ÉK-DNy-i és K-Ny-i tájolású temetkezéseket megvizsgálva a tájolás mellett több közös ismérvet találunk, melyek egyben megkülönböztetik ezeket a Ny-K-i, ill. az ENy-DK-i orientációjú síroktól. E közös jellemzők a következők: 1. Tájolásuk többnyire ÉK-DNy, ill. K-Ny. 2. Településterületük jól körülhatárolható, viszonylag zártnak mondható (1. kép). 3. E temetkezéseknél gyakori, mondhatni szinte általános a részleges állattemetkezés, annak is egy sajátos formája, a csonkolt típus (LŐRINCZY 1991.132.). 4. A részleges lovas temetkezéseknél gyakran megfigyelhető a kengyelek hiánya. 5. Viszonylag gyakori melléklet a kerámia, amely szinte kizárólag a koponya mellett kerül elő. Jellegzetes az edény formája is: tölcséres szájú, szűk nyakú, kihasasodó testű és összeszűkülő aljú. 6. Az állatcsonttal jellemezhető ételmelléklet ritka. Ha mégis előfordul, döntő többségük juh keresztcsontja. Olykor szárnyas maradványait találjuk, de sohasem tyúkét vagy kakasét. 7. Az általános aknasírok mellett gyakran előfordul a padmalyos temetkezés, a füles vagy oldallépcsős sírforma, valamint a fülkesír. 8. Sajátos az e temetkezésekben előforduló tárgyi hagyaték. A már említett edényformán kívül ide sorolhatók a Csallány D. által felsorolt verettípusok (amelyeket ma már összefoglaló néven martinovkai típusú, vagy maszkos veretek körének hívunk), valamint a kelet-európai sztyeppéról és a Kaukázusból eredeztethető leletek (CSALLÁNY 1934.211., BÁLINT 1978.206., 1990. 96., SOMOGYI 1987.). 165