A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Lőrinczy Gábor: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásolkhzoz. A tájolás

E közösségek anyagi kultúrája egy idő után elveszti sajátosságát és „avarosodni,, kezd. Hasonló változásra figyelt fel Kiss Attila is a kölkedi temető tárgyi hagyatékát vizsgálva (KISS 1988. 188.). Egyelőre ennél árnyaltabb és differenciáltabb megállapításra nincs mód, mivel a régi leletanyag a mai kérdésfeltevésünkhöz képest gyengén, vagy hiányosan közölt, míg az új, nagy kora avar kori temetők publikációja még várat magára. Vitathatatlan, hogy számtalan átfedés van az egymástól eltérő tájolású sírok, temetkezések között. Ezeket értelmezhetjük közös eurázsiai hagyatékként. Itt a különbségekre próbáltam felhívni a figyelmet. Összefoglalóan megállapítható, hogy a szakirodalomban bizonyos mértékben mindig is jelen lévő és folyamatosan bővülő ismereteink alapján egyre jobban körvonalazható, hogy a belső- és közép-ázsiai népelemek összefonódásából kialakult avarság a kelet-európai sztyeppéról magával sodort egy olyan népességet, amely a Kárpát-medencén belül zárt településterületen élt, csak rá jellemző rítus szerint temette halottait és - legalábbis az első két generáció életében - sajátos tárgyi hagyatékkal rendelkezett. Meghatározónak tűnik e csoport embertani alkata is (BÁLINT 1978.206.). Számolnunk kell azzal, hogy e népesség asszonyai ismerték és gyakorolták a koponyatorzítást (LŐRINCZY 1991.127.). Véleményem szerint az eddig felsoroltak kimerítik egy - a környezetétől, a kora avaroktól elütő - csoport ismérveit, amely igen szoros és jól körülhatárolható kapcsolatot mutat a VI. századi kelet-európai sztyeppéi népességgel. A további részletes kutatások lehetővé teszik majd e népesség meghatározását, megnevezését, a forrásokból ismert népcsoportok, törzsek egyikével-másikával való azonosítását. 166