A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Lőrinczy Gábor: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásolkhzoz. A tájolás
Az összehasonlító komplex vizsgálat az avarok eredetét és temetkezési szokásait tekintve csupán egy bő évtizeddel ezelőtt indult meg. Bóna István a Szegvár-sápoldali lovas sírt tárgyaló cikkeiben komplex módon elemezte a tárgyi hagyaték és a temetési rítus együttesét, de a K-Ny-i tájolásnak nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Véleménye szerint a VI-VII. század fordulóján még nem alakultak ki nagy területekre érvényes tájolási irányok (BONA 1979., 1980., 1986.). Mesterházy Károly két korai avar részleges lovas sír értékelése kapcsán megismétli a tájolásra vonatkozó addigi ismereteket (MESTERHAZY 1987.235.). A régészeti leletanyag és a temetkezési szokás - köztük természetesen a tájolás - komplex értékelését végezte el Somogyi Péter. Tanulmányában ily módon sikerült igazolnia a VI. századi kelet-európai sztyeppéi népesség és a kárpát-medencei kora avar kori népesség egy részének régészeti/etnikai kapcsolatát (SOMOGYI 1987.). A szentesi találkozón elhangzott előadásomban magamis ezt az irányt próbáltam képviselni (LORINCZY 1991.). Dolgozatomban közel 240 kora avar kori temető, temetőrészlet, ill. sír tájolási adatait hasonlítottam össze 1 . Ezek alapján az alábbi megfigyeléseket tehetjük. 1. Nem rendelkezünk 113 lelőhelyre vonatkozóan tájolási adattal. Ez az értékelésbe bevont lelőhelyek 47 %-a. A számadat a későbbiek során csökkenhet, hiszen a régi és az új, még publikálatlan vagy csak rövid ismertetésekben említett leletanyagok közzétételével nagymértékben változhat az arány. Itt kell megjegyeznem, hogy igen jelentős temetkezések - pl. Kunágota, Kunmadaras, Szentendre, Bocsa, Fonlak stb. - tájolásáról nincs információnk. 2. Az értékelhető temetkezések 52 %-ánál, azaz 67 lelőhelyen figyeltek meg Ny-K-i, ill. ENy-DK-i tájolást. Ebből 4 lelőhely helyezkedik el a Tiszántúlon, míg a többi lelőhely a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon került elő. 3. Az É-D-i tájolású temetkezéseket tartalmazó lelőhelyek közül 14 a Tiszántúlról, 3 a Duna-Tisza közéről és szintén 3 a Dunántúlról ismert. 4. Az EK-DNy-i, ill. a K-Ny-i tájolású temetkezések döntő többsége - 31 lelőhely - a Tiszántúlra lokalizálható: 1. Békéscsaba-Repülőtér (MEDGYESI 1991.) 2. Biharkeresztes-Lencséshát (MESTERHÁZY 1987.222) 3. Csanád-Bukovapuszta (KISLÉGHY 1911/a.311-312.,314.) 4. Darvas-Papok dombja (MESTERHÁZY 1965.22) 5. Derecske-Új patika (RF I. 25.1972. 47-48.) 6. Deszk-D (CSALLÁNY 1943.160-173.) 7. Deszk-G (CSALLÁNY 1943/a.42., 1939.122.,1972.16.) 8. Deszk-H (CSALLÁNY 1939.132.) 9. Deszk-0 (CSALLÁNY 1972.13.) 10. Deszk-T (MFM Adattár) 11. Endrőd-Doboskert (MRT 8. 137.) 12. Hódmezővásárhely-Solt-Palé, Katona I. halma (PÁRDUCZ 1935. 159-166.) Értelemszerűen a máglyaleleteket nem vontam be a vizsgálatba, hiszen a Szeged-CsengeleJójárton feltárt síron kívül nincs értékelhető adatunk a tájolásukról. 164
