A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Lőrinczy Gábor: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásolkhzoz. A tájolás

Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásokhoz. A tájolás LŐRINCZY GÁBOR A Kárpát-medencét 567-56&-ban elfoglaló avarság egyik legizgalmasabb és legvitatottabb, de kevésbé figyelemre méltatott részlete a bajáni birodalom etnikai összetevőinek, a bizánci forrásokban is említett törzseknek és népcsoportoknak a régészeti azonosítása. Az eddigi kísérletek döntő többsége sikertelennek bizonyult, s a kutatók jelentős része eleve tagadja ennek lehetőségét. Csupán néhányan vetették fel, hogy a bizonyos tárgyakkal és temetkezési szokásokkal jellemezhető belső- és közép-ázsiai népcsoportok mellett jelen volt az új haza elfoglalásánál és részt vett a Birodalom kialakításában egy harmadik komponens, a délorosz sztyeppéről/KeletEurópából származó népesség is. Csallány Dezső a Szentes-lapistói temekezést értékelő dolgozatában - nagyrészt intuitív módon - körvonalazta e népesség főbb jellemzőit. „Egyes vagy kisebb csoportú temetkezés, kurgánban való csontvázas elhelyezéssel. Irányítás fejjel kelet, északkelet, észak felé. Részleges lócsontváz jelenléte. A leletmellékletek túlnyomó része ezüst. A díszek többnyire öv és lószerszámdísz garnitúrák tartozékai. Készítési mód: öntés, kikalapálás és préselés. Mintázatuk: kör, vonal és háromszög alakú áttörés, nagyon sürün előforduló primitív arcábrázolással. Csatkarika egy a csattesttel, karikás része négyszögű vagy ovális. A darabok szíjraerősítése a hátsó oldalra fölforrasztott szögecsek segítségével történt. A szíj az ezüstszíj vég üreges részét teljesen betöltötte." (CSALLÁNY 1934.211.) Ma már részben módosítani, részben pedig kiegészíteni kell ezt az összegzést, de figyelemre méltó, hogy a tárgyi anyag és a temetkezési szokások együttes bemutatásával és értékelésével jellemezte Csallány D. ezt a csoportot. Ezt az összegzést értékelhetjük úgy is, hogy előbb sikerült meghatároznia a Kárpát-medence avarságának harmadik, déloroszországi/kelet-európai komponensének jellemzőit, mint szétválasztani a Belső- és Közép-Ázsiából származó csoportokat. Nemcsak a kutatás nem követte ezt az irányt, hanem maga Csallány D. is eltért ettől. 1939-es dolgozatában e megközelítési módnak már csak halvány nyomai fedezhetők fel. Itt fogalmazta meg azt a megfigyelését, hogy a Tiszától keletre eső területen a sírok döntő többségének tájolása K-Ny ill. ÉK-DNy, míg a Tiszától nyugatra ennek fordítottja figyelhető meg (CSALLÁNY 1939.132.). A későbbi kutatók alapvetően erre a tanulmányra hivatkoztak, de sem a kérdés részletesebb vizsgálata nem történt meg, sem pedig a megfigyelés lehetséges tanulságait nem vonták le. Igazságtartalmát nehéz kétségbe vonni, hiszen Csallány D. már akkor olyan te-