A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)

Lőrinczy Gábor: Megjegyzések a kora avar kori temetkezési szokásolkhzoz. A tájolás

metőket, temetőrészleteket ismert, melyek döntő többségét mind a mai napig nem tették közzé. Az avar kor kutatásában a hangsúlyt folyamatosan - a tárgyakat tekintve - a kronológiára és az eredetkérdésre, s-a temetőket vizsgálva - az időrendre helyezték, így nem véletlen, hogy Csallány D. dolgozatát követve senki nem figyelt fel a temetkezések tájolási sokszínűségére, egymástól eltérő voltára. Kivételként csupán Kovrig Ilona két munkáját említhetem, ahol a szerző részletesebben tárgyalja a kora avar kori tájolást. Nagyon tanulságos a tájolást értékelő írásának elejéről idézni: „Les differences d'orientation se refletenet encore dans la material archéologique et dans les coutumes, et ainsi l'étude simultanée et approfondie de ces directions et des trouvailles peut servir de base á des deductions chronologiques, ou mérne ethniques jusqu'á une certain point." (KOVRIG-KOREK 1960.273.). Ez az, ami a dolgozatot követő évtizedekben nem történt meg. Hasonlóan Csallányhoz hangsúlyozza az ÉK-i, ill. K-i tájolású sírok tiszántúli elterjedését a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon általános Ny-K-i orientációjú temetkezésekkel szemben. Véleménye szerint, ha ritkábban is, de a Tiszántúlon megfigyelhetők az É-D-i tájolású temetkezések is (KOVRIG-KOREK 1960.273.). Az alattyáni temető értékelése során az előzőeket megismételve néhány lényeges kiegészítést, megfigyelést tett Kovring Ilona: „Die Bedeutung der Himmelsrichtungen mußte auch in den Bestattungsbräuchen zum Ausdruck kommen und wahrt nunmehr in Verbindung mit anderen Erscheinungsformen der Beisetzungsriten das Andenken an die ethnogenetischen Gesellschaft. Zur Sonderung der ihrem Ursprung, ihrer Vergangenheit und ihren Sitten nach keineswegs einheitlichen, vielschichtigen awarenzeitlichen Bevölkerung nach Völkergruppen und zur hieran anschliessenden Erforschung des Ursprungs jener Stämme, die gemeinsam das Awarentum bildeten, wird die auch in den Bestattungsriten nachweisbare Rolle der Himmelsrichtungen zweifellos eine nützliche Handhabe. Leider lässt sich die Mehrzahl der älteren Ausgrabungen, von vereinzelten Ausnahmen abgesehen, wegen der Unzulänglichkeit der Beobachtungen und der Ungenauigkeit der Aufzeichnungen in dieser Hinsicht kaum verwerten. Aus den neueren Ausgrabungen hoffen wir jedoch, Dank den genaueren und auch auf Einzelheiten eingehenden Beobachtungen, nach Veröffentlichung des Materials der gegenwärtig unter Aufarbeitung stehenden Gräberfeldern diesbezüglich wertvolle Anhaltspunkte zu gewinnen." (KOVRIG 1963.91.). Kovrig I. az ÉK-i és a K-i tájolást egységként kezeli és megjegyzi, hogy a Tiszántúlon a Szentestől délre eső területre jellemző, bár Debrecen vonaláig megtalálható. A tiszántúli fülkesíros temetők és a részleges lótemetkezést tartalmazó sírok irányítása is ilyen. Ezek emlékanyaga az avar kor legelejétől a VII. század közepéig tartó időszakra utal és meglehetősen egységes képet tár elénk (KOVRIG-KOREK 1960.95.). Ezután közel 20 évig nem foglalkoztak a korszakot tárgyaló cikkek a temetkezési szokásokkal, s így a tájolással sem, pedig jelentőségét szinte minden - a népvándorlás korral foglalkozó - tanulmány, cikk hangsúlyozza (pl. BONA 1961. 196., ТОМКА 1986.). Mivel az eddigi népi/etnikai azonosítási kísérletek - kevés kivételtől eltekintve - egyes leletek és azok elterjedése alapján történtek, ezért több kutató emelte fel szavát a túlzott etnikai fejtegetések ellen (TOMKA 1986., BONA 1990.). 162