A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Hajdú Zsigmond: Elvi megjegyzések a régészeti kultúrák etnikai interpretációjának kérdéséhez
Elvi megjegyzések a régészeti kultúrák etnikai interpretációjának kérdéséhez HAJDÚ ZSIGMOND Tisztelettel Mályusz Elemér emlékének 1 I. Az interpretáció művelete mindig kívánatossá tesz egy azt megelőző elvi vagy módszertaninak is mondható kérdésfelvetést, amely szándéka szerint körvonalazni igyekszik az értelmezés tárgyának természetéből kiindulva a lehetséges kérdések és 1981 tavaszán abban a szerencsében volt részem egy kollégista társammal együtt, hogy felkereshettük Mályusz Elemér tanár urat a lakásán abból a célból, hogy felkérjük az Eötvös-kollégiumban általunk szervezett „még élő, nagy magyar történészek és társadalomtudósok" c. sorozatban tartson egy előadást. Hozzzá úgy is fordultunk, mint a nagy Eötvös Collegium egykori diákjához. Az előadást egészségi állapotára hivatkozva nem vállalta, de bennünket, mint „méltatlan utódokat", megajándékozott egy olyan közel két órán át tartó beszélgetéssel, amely mindkettőnk számára emlékezetes maradt, sőt - mint talán ez a dolgozat is bizonyítja - egyes elemeiben „kitörölhetetlen nyomot" hagyott legalábbis bennem... A beszélgetés során sok mindenről volt szó: többek közt „levizsgáztunk" egy általunk szabadon választott, de О általa írott mű alapján, középkori magyar történeti ismereteinkből - elég „siralmas" eredménnyel. Az is kiderült, hogy alig ismerjük a hajdani „Collegium" nagyjait (illetve olyanokat ismerünk „nagyoknak", akik valójában nem is voltak olyan „nagyok", és aki igazán „nagy" volt, annak mi - eléggé el nem ítélhető módon - még a nevét sem hallottuk). Végül egy-egy félórányi időt fordított arra, hogy a mi történelem mellé választott második szakunkkal (nekem régészet, a társamnak művészettörténet) kapcsolatban elmondja véleményét. Számomra a régészet lehetőségeiről és annak tudomány voltáról rögtönzött igen szkeptikus nézetei számítanak a legmaradandóbb emlékrészleteknek. Amikor régész „önérzetemben" már majdnem sértve éreztem magam és válaszolni akartam, szelíden, bennem tartva a levegőt, azt mondta: „ha netán nem ért egyet velem, majd írja meg" . Visszamenve a kollégiumba, még aznap este nekiláttam, hogy levelet írjak, amelyben majd én „megvédem a régészetet". Aztán a levélírás elakadt. Néhány nap múlva be kellett látnom, hogy egy ilyen beszélgetésre képtelenség tételesen írásban válaszolni; továbbá mit tudnék ,én a Tanár Urnák „meggyőzőt" írni? Ügy két hét múlva rájöttünk, hogy mit is mondott a Tanár Ür, „ha netán nem ért egyet velem, majd írja meg" - (de nem feltétlenül nekem, hanem majd az utánam jövőknek!). Most, amikor az Istvánovits Eszter által körbe küldött levélben olvastam, mint ajánlott témát: „a régészeti kultúrák etnikai interpretációja" tételt, eszembe jutottak Mályusz Elemér közel 10 évvel ezelőtti szavai: az okleveles adatok forrásértéke az íratlanokéval szemben (?)... mit lehet mondani a cserepek és csontok alapján? ... ha ... nem ért egyet velem, ... írja meg! így nem tagadhatom, hogy ennek a dolgozatnak az egyik ihlető eleme Mályusz Elemérnek azon a bizonyos beszélgetésen megfogalmazott régészettel kapcsolatos szkepszise, amely tételesen talán leginkább a dolgozatban általam megfogalmazott „paradigma" tételeiben érhető tetten (lásd hozzá a 9. jegyzetet.) Utólag jó okunk van feltételezni, hogy azon a bizonyos délutánon nem Mályusz Elemér régészetről alkotott valódi véleményével, hanem azzal a régi Collegiumban divatos „élcelődéssel" (SZABÓ 1982. 585-703.) találkoztunk, amelynek szellemében az idősebb kollégisták a „gólyákat" lépten nyomon „provokálták" , hogy azok, mint egy ellenlépésként, mindent megtegyenek választott szakjuk „szolgálatában." Ha ez így volt, úgy tudatában „méltatlan kollégistautód" mivoltomnak, ezt a szerény igényű dolgozatot ajánlom a Tanár Úrnak megkésett válaszul egykori kérdéseire.
