A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Kiss Magdolna: Besimított kerámia Lussonium erődjéből
A másik kerámia szürkéssárga, finoman iszapolt, korongolt, peremen átívelő fülű, enyhén megvastagított peremű, gömbtestű, részben összeragasztott edény. Peremétől a hasáig terjedő részét ferde-, vízszintes-, és hullámvonalakból álló besimított, az edény anyagánál kicsit sötétebb minta díszíti. Aszimmetrikus kiképzésű fogójának felső részét szintén besimított vonalak borítják (II. tábla 1-la) (91.25.7.). Ha az eddig említett edénytípusokat egyenként vizsgáljuk, a következő eredményre jutunk. A „körte formájú" korsó nyaktöredéke Ottományi Katalin 2. korsótípusával mutat hasonlóságot, amely szinte az egész Dunántúlon, sőt Ausztria területén is megjelenik (OTTOMÁNYI 1982. 41. és VI. tábla 2.) 8 . A lussoniumi azonban vékonyabb falú, finomabb korongozású. Eredetét kutatva több álláspont alakult ki. Sz. Póczy Klára szerint a IV. század közepétől jelenik meg, és a hun, alán, keleti-gót területről származik (PÓCZY 1957. 77-78.). Párducz Mihály viszont a forma helyi eredete mellett foglal állást, és az Alföldön a IV. századtól számítja használatát (PÁRDUCZ 1959.386-395.). Sági Károly romanizált szarmatákhoz és a Pontustól Pannoniába költözött gótokhoz köti ennek az edényformának a megjelenését (SÁGI 1960.79.). Bóna István és Vágó Eszter kutatásai Intercisában azt bizonyították, hogy még az V. század elején is divatos volt ez a típus (VÁGÓ-BÓNA 1976.207-209.). A besimított korsókkal együtt talált római leletek alapján Ottományi Katalin megállapítja, hogy az edények eredetét illetően a római etnikumhoz vezetnek a szálak. E korsók feltűnését azonban nem lehet időben pontosan behatárolni, lehet hogy már a IV. század második felében megvoltak és még az V. század elején is használták ezeket. Minden esetre kétségtelen, hogy a besimított kerámia megjelenésének első periódusához tartoznak a „körte formájú" edények (OTTOMÁNYI 1982.36., 88-119.). A lussoniumi töredékből a következő állapítható meg. Egy olyan ház törmelékes részéből került elő (1. kép 1. ház), amelyet a bélyeges tégla és a Valens érem a IV. század utolsó három évtizedére datál, ugyanakkor az épület melletti két raktárgödör IV. század végi - V. század eleji leletei között nincs besimított díszü edény. így ezt a töredéket a gödrök anyagánál későbbre tehetjük és talán a már említett cölöpvázas építkezéssel hozhatjuk kapcsolatba 9 . Az úgynevezett „Murga-típus"-hoz tartozó korsókat Alföldi András a „hunkori" szürke korsók második csoportjába sorolta, eredetüknél hangsúlyozva a kelta hagyományokat (ALFÖLDI 1932.46-58.). Póczy Klára és Párducz Mihály szerint a Pontus vidékére vezetnek a szálak e korsók származásánál (PÓCZY 1957.79., PÁRDUCZ 1959.386-395.). Ottományi Katalin a velük együtt előkerült leletanyag, valamint előállításuk technikája alapján két csoportra osztja az említett kerámiát. A szürke finomabb Ebből a korsótípusból Ottományi Katalin számítása szerint eddig 6 lelet volt, 4 darab Dunaújvárosból, 1 Balatonfüredről, és egy fél edény Tácról. Hasonló cölöpvázas építkezés fordul elő például Visegrádon még a római korban, de már a rómaiak által elhagyott erődben, ahol 3 lakógödör került napvilágra. Az itteni építkezés, illetve az itt talált besimított kerámia 380 utánra datálható (SOPRONI 1985.44-48.). 120
