A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Kiss Magdolna: Besimított kerámia Lussonium erődjéből
kidolgozású a IV. század végén, míg egy zömökebb, durvább, feketés színű változat az V. század első felében tűnt fel (OTTOMÁNYI 1982.39.). A mi estünkben az egyik korsótöredék a Murgán talált edénnyel mutat hasonlóságot, és a II. fossa felső szintjéből több késő római lelet társaságában jött elő. Míg a másik, e csoportba sorolható töredék az intercisai korsóval mutat rokonságot és a 15. gödörben tárták fel, melyet az előző, egy Valentinianus éremmel is datálható fossa vág. Meg kell még azt is jegyezni, hogy a fossa aljának betöltési rétegei egyeznek a 15. gödör felső rétegeivel (4. kép), a korsótöredék viszont a lakógödör aljáról került elő. A két besmított töredék között tehát időrendi különbség fedezhető fel. A 15. gödör különleges szépségű lelete a perem fölött átívelő fülű edény. Ez az edénytípus csak látszatra ritka forma, bár a lussoniumi példány alakja és mintázata alapján egyedinek tűnik. Analógiái ezideig csak településből származnak. A legkorábbi ilyen típust Mócsy András említi Százhalombatta-Dunafüred erődjének ásatásánál. A lelőkörülmények az itteni töredéket a II. századra keltezik. Mócsy András ennek az edényfajtának a gyökereit az alföldi szarmata anyagban találta meg (MÓCSY 1955.60., XV. tábla 21.). Valójában több helyről kerültek elő ilyen darabok az Alföldön. Például Párducz Mihály Hódmezővásárhely-Fehér tóparton talált felső fülű edényt, de ezt ő a III-IV. századra keltezte (PÁRDUCZ 1946/48.7-9.), hasonlóan III. századi a kunszentmártoni lelet is (VADAY 1989. 157-158., Abb. 44/1. Taf. 181/22) (II. tábla 2.). A szóbanforgó típus legtávolabbi keleti előfordulása Temesvár környéke, illetve a legészakibb Tiszaföld vár-Téglagyár lelete. Ez utóbbi, amely még nem publikált, a telep „hunkori" anyagában került elő és Vaday Andrea leírása szerint besimított minta díszíti. Kutatásai alapján megállapítja, hogy a keleti szarmata anyagban nem ismerték ezt a formát, a görög-római kerámiaanyagban annál inkább előfordult (VADAY 1989.157.). A gömb formát Bonis Éva kelta előzményekre vezeti vissza (BÓNIS 1942.28-29.). A lussoniumi edény is hasonló - anyaga és besimított hullámvonalas díszítése alapján -egy bizonyíthatóan korábbi, hullámvonalas besimított díszítésű fazékhoz, amely 1969-ben Tessimarus házának bontásakor került elő (87.21.3. leltári számon) (Ill.tábla 1.). Ez az edény hasonlít egy Bonis Éva által közölt kelta fazékhoz (BÓNIS 1969.102., 58. ábra 8.). Ha elfogadjuk a II. fossaban talált Valentinianus érmet terminus post quemnek, akkor a lussoniumi felső fülű edény a IV. század közepén, sőt az sem kizárt, hogy már ennél korábban is megjelenhetett. Végezetül megállapítható, hogy ez a forma Pannoniában előbb feltűnt, mint az Alföldön. A Lussonium erődjében megjelenő besimított díszü kerámiák tehát összességükben késő római leletekkel együtt, bizonyos objektumokban fordulnak elő 10 . Az egyes besimított típusok között - sőt egy típuson belül is - időrendi különbséget látunk. Ugyanakkor azonos időben többféle forma és díszítőminta él egymás mellett, melyek eltérő gyökerekre vezethetők vissza. Amíg a dunakömlődi ásatások anyagának a teljes feldolgozása meg nem történik, addig mindezek ismeretében a késő római erőd IV. század végi helyzetéről csupán annyit állapíthatunk meg, hogy egy olyan népcsoport lakott részben a késő római erőd területén, részben azon kívül, 10 Vő. OTTOMÁNYI 1982.114. 121
