A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 30-32. - 1987-1989 (Nyíregyháza, 1992)
Ács Csilla: Megjegyzések a késő szarmata kerámia kérdéséhez
(PÁRDUCZ 1939. Abb. l.,2.). Horpasztott falú, durvább anyagú, szemcsés példányok Északkelet-Magyarország területén is előfordulnak (ISTVÁNOVITS 1986.). Első pillanatra valóban a római Faltenbecherekkel hozhatók ezek az edények kapcsolatba, de azok mind díszítétlenek. A Csernyahovi kultúra területén igen sok helyen feltűnik a horpasztott falú üvegedényeket utánzó kerámia körében a szőregiéhez hasonló díszítésmód és formaalakítás. Sokszor bepecsételt és beszurkált mintával is felbukkan. Az ún. felsőfüles edények, ill. kantáros fazekak késői változatai a következő darabok (III. tábla 2., 4-5.). Ezek tipikus edények a Barbaricumban, korábbi időszakban is előfordulnak, de elvétve Pannoniában is feltűnnek a limes mentén (VADAY 1989. 157-158. a további irodalommal). A késő szarmata anyagban azonban ezek nemcsak középméretben, de nagyméretben is előfordulnak és igen gyakran besimított díszítésűek, ami a korábbi időszakokban ennél a típusnál eddig ismeretlen 6 . A felsőfüles edényekhez hasonlóan már a szarmata kor korábbi fázisában is ismert az ún. söröskupa alakú egyfülü korsó. (VADAY 1989. 144-145. további irodalommal.) (IV. tábla 1-2.). A késői anyagban ezek különféle besimított és simított változatokban fordulnak elő, így Szőregen is, ahol a sima, sűrű függőleges besimítás mellett a bordákkal tagolt plasztikus felületalakítás is feltűnik. Hasonlóképpen korábban már ismert a hordóedény (VADAY 1989. 158-160. további irodalommal.), (IV. tábla 3.), ami a késői telepek sajátossága is, azonban a késői anyagban gyakoribb a felület sávos simítása. (VADAY 1989. 158-160. további idrodalommal) 7 . A késő szarmata telepeken a fazekak körét bővíti a csillámos-szemcsés, kézikorong olt, gyakran síkozott és fedőhornyos peremű edényfajta. Szőregen ennek sima díszítetlen változatai mellett fésűs sávos, hullámos, ill. fésűs beszurkált díszítésű darabjai is feltűnnek (IV. tábla 4-5., V. tábla 1-4., VI. tábla 1.), de egy benyomott lencsesorral díszített darabja is előfordult (V. tábla 3.). Korábban ha ilyen töredék előkerült, Párducz nem választotta ki a kézzel formált és durva kerámia köréből. Egyes példányait pedig a szarmata anyagtól idegen volta miatt megkísérelték germánnak, gepidának meghatározni. A Szeged környéki terepbejárások során ez a kerámiafajta mindig együtt került elő a szokásos szürke, korongolt késő szarmata anyaggal. A Kiskundorozsma-Kistemplom tanyai lelet publikálása során Párducz Mihály csak a leletanyag egy részét közölte (PÁRDUCZ 1950. CXXII. tábla 33., 34.), valójóban előkerült itt egy csillámos-szemcsés, kézikorongolt nagy fazék is beszurkált, ill. fésűs dísszel (KÜRTI 1976/77. 20.). A leletanyag újbóli feldolgzása során már együtt szerepel ez a fazék a szokásos kézzel formált edények és a késő szarmata-hunkori kannelúrás és becsiszolást utánzó kerámiával együtt (VÖRÖS 1987. 2-7.). Megkísérelték ezt a csillámos-szemcsés, díszített fazekat a gepidához kötni, ugyanakkor ez a leletegyüttes is bizonyítja, hogy hunkori, keleti elemeket tükröző, de helyi szarmata kerámiával együtt található meg. A leletegyüttes két Nagyméretű és besimított díszü példányai gyakoriak pl. Tiszaföldvár-Téglagyár telepanyagában. 7 VADAY 1989. óta egy újabb nagykiterjedésű telep, Gyoma 133 feltárása során a korai példányok között is találtak besimított díszű darabokat, ezek azonban formailag némileg különböznek a késői példányoktól. Az adatot Vaday Andreának köszönöm. 102
