A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Istvánovits Eszter: A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei – 2–3. századi sírok Tiszavasváriból

kissé más arányú a Kiszombor B. temető 56. sírjának (PÁRDUCZ 1931.

XIV.5., PÁRDUCZ 1950.14.XXXIII.2.) és a hévízgyörki (DINNYÉS 1989.) sírnak a fibulája.

15 A két utóbbi 2. század végi - 3. század eleji leletkörnyezetben került elő. A provinciális területről származó (pl. Aquincum) hasonló darabokat ennél az időpontnál későbbre - a 3-4. századra - keltezték (KOVRIG 1937.64., PATEK 1942.60.). Felbukkan a típus - ha nem is nagy számban - Dacia területén is (CRISAN 1979.298. VI/8. XVIII/16.). Tágabb környezetünkben csernyahovi leletegyüttesből említhetünk (Lepeszovka) a tiszavasvári fibulához pontos analógiát, melyet publikálója a 2. század végére - 3. század elejére keltezett (TYIHANOVA 1966. 2/18.). Észak felé a przeworsk terület anyagában bukkannak fel hasonló fibulák ugyanebben az időszakban (GODLOWSKI 1968.257.1/45., KANWISZEROWA-WALENTA 1988.Taf.IV

.). Germania Libera felé mutatnak a tiszavasvári fibulával rokon típushoz tartozó ún. lemezes „S" formában hajlított kengyelű „T" fibulák, melyek ugyancsak eljutottak az alföldi szarmata barbricumba.

16 Közülük is ki kell emelnem a Tiszafüred, nagykenderföldeki

17 szarmata csatos leletegyüttest, a Szolnok, Szandaszőlős, repülőtéri (VADAY 1987.149.), valamint a bárándi (VADAY 1987.149.443.lj

.) trébelt aranyozott lemezrátétes fibulát.

18 Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a Tiszavasváriban talált fibulát a szarmata barbaricumi, a csernyahovi és a przeworsk területen előkerült analógiái alapján a 2. század végére - 3. század elejére kell kelteznünk. Ezt a datálást a sír valamennyi lelete alátámasztja. így az ezüst fülbevalópár közeli párhuzamait ismerem keleti anyagból, ahol ezeknek az ékszereknek nemcsak a mérete, de a visszatekercselt díszítés megoldása is nagyon hasonló a tiszavasváriakéhoz (GYERGACSEV 1982. 32/4., 33/2., 36/7., 38/11., 39/9-10.). A hurkos-kampós zárszekezetü fülbevalók jellemzőek a keleti steppe szarmata ékszerei között (SZIMONYENO 1977.226.). A Kárpát-medencei szarmata leletanyagról ugyanezt elmondhatjuk. A tiszavasvári fülbevalók hasonmása került elő például Szentes, Nagyhegyen a 20. sírból (PÁRDUCZ 1956. XVIII/7-8.). Bár még a legfrissebb szakirodalomban is vissza-visszatér olykor a kizárólag kései időpontra történő keltezés a hurkos-kampós fülbevalók esetében (VOROS 1986.28.), darabunkat jó néhány társával együtt egyértelműen keltezhetjük a 2. század végétől kezdődő időszakra (DINNYÉS 1980.199., VADAY 1985.361.,367., VADAY 1987.26.).

19 A hévízgyörki anyag a ceglédi Kossuth Múzeumban található. Köszönöm Dinnyés Istvánnak, hogy kéziratban lévő tanulmányát használhattam. A kiszombori fibula őrzési helye a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Leltári száma 53.5.124. Köszönöm Vaday Andreának, hogy a két típus közeli rokonságára, valamint hasonló keltezésére felhívta a figyelmem. A típus meghatározását is az ő terminológiája szerint adom (VADAY 1987.149-152.). A leletegyüttest Fodor István és Vaday Andrea dolgozza fel. Vaday Andreáé fibulák alapján rekonstruált egy kereskedelmi utat (VADAY 1987.150-151.). A tiszafüredi és tiszavasvári példányok, valamint vidékünk római árui alapján egy további északi kereskedelmi útvonallal bővíthetjük a leletek alapján kirajzolódó úthálózatot. (Az út létéről és nyomvonaláról ld. ISTVÁNOVITS 1986.) A szakirodalomban a típus változásainak kronológiája jól kidolgozott. 90