A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)
Istvánovits Eszter: A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei – 2–3. századi sírok Tiszavasváriból
A kéthurkos megoldású féltorqueseknél is felmerül egy viszonylagos kései keltezés lehetősége, a szarmatakor ún. harmadik periódusára (VOROS 1986.28., KŐHEGYI 1982.337., PÁRDUCZ 1957.106., PÁRDUCZ 1967.124.). Valójában a különféle torques-típusok korábban jelentek meg, s kronológiájuk - akárcsak a hurkoskampós fülbevalóké - nagy vonalakban jól tisztázott (DINNYÉS 1980.199., VADAY 1982/83.172-173., VADAY 1985.367-368., VADAY 1987. 32-35.). A torquest a tiszavasvári sírban gyöngyfűzér egészítette ki. A viselet további elemeinek nagy része: karperecek (VADAY 1985.368-369., VADAY 1987.38-40.), a gyöngyös öv (VÖRÖS 1980., VADAY-SZŐKE 1983.103109., LOVÁSZ 1988.), a lábnál talált gyöngyök, valamint maguk a gyöngytípusok (PÁRDUCZ 1942.306-307., VADAY 1985.376-377. - további irodalommal, VADAY 1987.152-174.), a rugós gyűrűk (VADAY 1987.66-67.), a tűk (VADAY 1987.204205.), a vaskések (VADAY 1987. 197-202.) a fentiekben meghatározott időszak női viseletének tipikus elemei. A gyöngyök közül (1., 11., 18. sír) csupán a 18. sír göbölyű kalcedon- és hengeres mészgyöngye bővíti a 7. sírban előforduló típusok számát. Külön ki kell emelnünk a 34. sír két gömbölyű karneolgyöngyét. Hasonlók már a legkorábbi (1. századi) szarmata leletanyagban megjelennek. Használatuk fokozatosan szűnik meg (VADAY 1987.50-51.). Egyre ritkuló számban mutathatók ki a gömbölyű karneolgyöngyök az általam tárgyalt időszakig (VADAY-KISZELY 1982.111., KŐHEGYI 1982.332333., VADAY 1982/83.176.). Éppen ezért nincs okunk arra, hogy e két gyöngy előfordulása miatt a temető kronológiai helyzetét korábbi időszakra helyezzük. A tiszavasvári 7. sírból külön említést érdemel a vas övkarika. A textilövet összefogó karikák (VADAY 1987.71-72.) a szarmata viselet szerves tartozékai ebben az időszakban. A díszes viselet mellett a kevésbé értékes fém - a vas - használatát esetünkben a sajátos díszítési technika - a tausirozás - magyarázza. Ezzel a díszítéssel varázsolták az övkarikát ezüst és bronz társainál még talán díszesebbé. Analógiáját nem ismerem. A sír díszített ezüst gyűrűje az Alföld ritka leletei közé tartozik. Sok tekintetben hasonló a Martfű, Zsófia majori 1. sír melléklete (VADAY 1981.5. 1/3. kép). Vaday Andrea ez utóbbihoz Zomborról talált analógiát, véleménye szerint két gyűrűk „ha nem is feltétlenül északpontusi, de keleti, dáciai műhelyt sejtetnek" (VADAY 1987.69-70.). Mindkét párhuzamba állítható darab kora megfelel a tiszavasvári gyűrűjének: 2. század végiek - 3. század elejiek. Végül a 7. sír leletei közül ki kell emelnem a női textilövre felerősített bronzveretekei, s a - feltehetőleg ehhez a garnitúrához tartozó - félbevágott cső alakú véreteket. Női viselet díszítésére hasonló módon alkalmazott katonai öv veret eket publikált Vaday Andrea Gelejről (VADAY 1980.92-94.). Maguknak az emailos díszü öv véreteknek közeli párhuzamát Tiszafüred DNY-i határából, a Lipcse y- kertből ismerjük (MILESZ 1899.80.). Ezek és a hasonló veretek a katonai viselet tartozékai voltak a 2. század végén (OLDENSTEIN 1976.200-201. Taf.66.). A tiszavasvári szarmata sírok közül egyben (27. sír) került elő ezüstdénár. A korszak sírjaiban rendkívül nagy számban előkerülő római tárgyak számát szaporítja (VADAY-KULCSÁR 1984.253., KULCSÁR 1987.21.). Bár Tiszavasváriban 91
