A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Istvánovits Eszter: A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei – 2–3. századi sírok Tiszavasváriból

5. kép A Tiszavasvári, Városföldje, jegyző-tagi szarmata sírok tájolása Fig. 5. Orientation of Sarmatian graves from Tiszavasvári, Városföldje, Jegyző-tag A 7. sír egyúttal koporsós is volt, ami ugyancsak nem egyedi jelenség a szarmata barbaricumban (VADAY-SZŐKE 1983. 122.). A feltárt temetkezések között túlsúlyban vannak a nők. A mellékletek és az ásatási megfigyelések alapján 4 női (7., 11., 18. és 34. sír), 2 gyerek (1. és 17. sír), 1 férfi (30. sír) és 1 nem meghatározható nemű (27. sír) csontvázat bontottunk ki.

12 Mivel azonban a tárgyalt lelőhelyen mindössze 8 sírról van szó, ebből az adatsorból messzemenő következtetéseket levonnunk nem szabad. A szarmatáknál ritka szokást figyelhettünk meg a 18. sír esetében: szárnyas csontjai kerültek elő itt.

13 A Tiszavasváriban előkerült leletek keltezéséhez elsősorban a 7. sír fibulája nyújt támpontot. Ki kell emelnem, hogy a feltárt temetőrészlet egyetlen fibulájáról van szó. Ez azért említésre méltó, mert a korszak többi leletegyüttesében a fibulák gyakoriak. Hiányukat Tiszavasvári esetében a temető erős rablottságával magyarázhatjuk (pl. a 18. és a 34. sírban még csontok is alig maradtak). A trébelt arany fedlapos fibulának az alföldi anyagban három jó analógiáját ismerem. Közülük osztott kengyelével a szegedi Móra Ferenc Múzeumban őrzött ismeretlen lelőhelyű fibula áll legközelebb a tiszavasvárihoz.

14 Tömör kengyelű, s 19 Vö. a függelékben Szathmáry L. meghatározásaival. 13 A szarmata barbricumban előforduló temetkezési szokásokat Kulcsár Valéria dolgozza fel a közeljövőben belföldi levelező ösztöndíjasként írandó disszertációjában. Móra Ferenc Múzeum 53.340.19. A darab publikálatlan. Vaday Andreának köszönöm, hogy figyelmemet felhívta rá. 89