A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

†Csiszár Árpád: Szatmár-beregi kismesterségek

a tövéhez közelebb lévő részt használták fel. A borda-fogakat mindkét végükön lapos, faragott lécek közé szorították és a léceket szurkos vagy viaszos, vastagabb fonallal tekerték körül úgy, hogy a feltekeréssel az egyes fogakat el is választották egymástól. A borda két végét egy-egy lécecskével zárták le. A borda sűrűsége a közétekert fonal vastagságától függött. Ez szabta meg az eszköz hosszát, illetve a vászon szélességét. A borda kötésén 30 foganként jelet - „pászmajelet" - tettek. Ezt a szerszámot aszerint határozták meg, hogy hány pászmás volt. Ismerünk 7-es, 8as stb. bordát egészen 16-osig. Emellett még a sűrűséget is figyelembe vették: így használtak pamutbordát, aprószöszbordát. A bordát háton, zsákba téve faluról falura árulták. Szamosszegen is voltak bordások, de az utolsó talán Marokpapiban élt. A bordások készítettek arasznyi kis bordákat is „csigacsinálónak". Szegény emberek mestersége volt. 4. Orsócsináló Minden faluban voltak olyanok, akik a nők számára a fonáshoz orsókat készítettek. Ennek a munkának a fő része az orsókarika kiesztergálása volt. Nagyon egyszerű szerkezetekkel, fűzfából esztergálták. A szerkezetnek kereke nem volt, magát az esztergálandó fát forgatták íjjas madzaggal vagy szíjjal. 9. kép Orsókészítés (Szamosszeg, 1981.) Bild 9. Fertigung von Spindel (Szamosszeg, 1981.) Voltak, akik mesterségszerűen, tömegesen készítették az orsókat. A Szamosszegen ma is élő Bodó Imre elmondta, hogy olykor félzsáknyi orsót is készített egy-egy vásárra, mindig el is tudta adni. Újházas korában az orsókészítésből (később áttért dísztárgyak készítésére) indította be a gazdaságát, akkortájt kevés pénz volt, de az orsóból pénzt lehetett csinálni. Ebből vett a vásáron legelőször is egy nagykabátot. Beregdarócon is élt ilyen orsócsináló. Egy-egy szűkebb környéken fel lehetett ismerni a munkájukat. Az orsócsinálók karikája díszesebb a házilag készítetteknél, sokszor szines ceruzával körülcsíkozott. Egészen finom munkák a „csörgőorsók". Ezekből kétféle volt, az egyik: lapos karika, amelynek az oldalán lévő bevágásába egy gyűrűt esztergáltak, s ez forgás közben szabadon mozgott a karikán és zörgött. A másik keskenyebb, magasabb orsókarika, amely két darabból van összetéve úgy, hogy a belsejét üregesre esztergálták és ebbe golyócskát tettek. 276