A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)
†Csiszár Árpád: Szatmár-beregi kismesterségek
Paraszti munkát kiegészítő mesterségek 1. Járomfaragó A kerékgyártók is készítettek jármot, de a gazdák jobban keresték a járomfaragó munkáit, mivel ők maguk is gazdálkodtak, s így használatból jól ismerték a járom hibáit. Az általuk készített járom kevésbé törte fel az állatok nyakát. A jármok egy része szépen faragott volt, sokszor díszített bélfával. Fontos részük a járomfű. Beregdarócon Barkaszi József készített jármot eladásra is. A járomfaragók jármai a fogatoláshoz, szekerezéshez kellettek. A szekerezésnél vigyázni kellett arra, hogy az állat a kitaposott nyomon járjon. Az 1930-as évek végétől, amikor az ekekapálás kezdődött, barkácsoló emberek - nem mesterségszerüen - sokan készítettek jármot. Az ekekapálásnál nem a szekértengely, illetve a keréknyom szélessége szabta meg a járom hosszát, hanem a tengeri sorok távolsága. Ekekapálásnál az eke két sor kőzött ment. Ha két tehénnel, vagy ökörrel húzatták, azoknak kétoldalt a szomszédos sorok között kellett járniuk. Ehhez „hosszújármot" készítettek. Ha egy állattal húzatták, az a sorok között ment, így egyes jármot készítettek számára. Ezek a jármok nem igényeltek olyan gondos faragást, mint a „rendes járom", mivel kisebb terhet húztak vele. A jármok csak a gépesítésig, a mezőgazdaság átszervezéséig voltak használatban, illetve a háztáji földeknél 1970 tájáig vették még elő. 2. Kaskötés, szekér kaskötés A szekérkas vesszőből készül, de nem a kosárkötő munkája. Egy-egy faluban két-három olyan szegényebb gazdaember élt, aki maga és mások számára készített szekérkasokat. Itt nagyobb pontosság kellett, mint a kosaraknál, alkalmazkodni kellett a szekérhez. Szekeret kettő-három különböző méretűt használtak. A szekérkas készítésnek nagyobb álló szerszáma is volt: két lábra erősített keskeny, mintegy 2,5-3 m hosszú deszka, amelyen 6-7 cm távolságra függőlegesen fúrt, ujjnyi vastagságú lyukak voltak. Ezekbe állították bele azokat a vastagabb vesszőket, amelyeknek a közét aztán sűrűn befonták. Háromféle szekérkast használtak. Az egyik, hátul trapéz alakban lezárt, kétoldalt a szekér oldalmagasságáig felérő, az alján is befont, de elöl nyitott, rendes „kas" vagy „hosszú kas". A hossza a „bérfák" hossza. Ilyenfajta kast használtak leggyakrabban — személyszállításnál pl. minden esetben. Okörszekérnél szükség is volt arra, hogy elöl nyitott legyen, és az első ülésről - az első saroglyán keresztül - könnyen le lehessen lépni menet közben is. A másik a „rövid kas" vagy „első kas". Hasonló az előbbihez, de oldala és feneke alig ér túl a szekér közepén, derekán. Valamivel szűkebb, mint a másik; úgy, hogy abba szélességben beleillik, annak kiegészítésére használták. Ömlesztett termény, tengeri, krumpli szállításánál a kettőt „nyújtott kasként" együtt használták. Ilyenkor a hátulsó kast a hátsó saroglyára kihúzták és beillesztették elölről a rövidebb kast, hogy annak a vége a szekér elejét is lezárta. A harmadik fajta kasnak nem volt feneke, csak vége és két oldala vagy szárnya. Ennek a fenekét maga a szekéralj deszka képezte. A szekérkasokat sokszor rendelésre készítették, de vásárban is árulták. Gergelyiben Koncz Gábor, Szamosangyalosban Révész Pali foglalkozott kaskötéssel. Használaton kívül a kast a színben tartották, néha a falra fölakasztották. Malomba menet mindig használtak kast, de ha szekérrel szántani mentek, vagy hordáskor, nem tették fel. 3. Bordás, bordakészítő A szövésnél a vetülékszál ráhúzására szolgáló eszköz a borda. Minden háznál szőttek, így nagy szükség volt rá. A fogak hasított nádból készültek. A nádat nagyon megválogatták és csak 275
