A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

†Csiszár Árpád: Szatmár-beregi kismesterségek

Szatmár-beregi kismesterségek CSISZÁR ÁRPÁD A mai beregi területen és a közvetlenül hozzá csatlakozó Tisza balparti részeken a régi céhes kismesterségeknek alig-alig találjuk nyomát. A vásárosnaményi múzeum őriz egy zöldmázas cserépkannát, amely felirata alapján a naményi céheké volt. 1869-ben készítették, de nem derül ki, hogy melyik céh számára. Ez az időpont egyébként is a céhrendszer működésének vége. A Beregi Múzeumban van egy Szatmárnémetiben kiállított asztalos szabadulási bizonyítvány és vele egy vásározó láda. Az irat 1846-os, Tarpáról került be. A család szerint volt tulajdonosa Tarpán folytatta mesterségét, de nem tudni, hogy céhkeretben-e. A levél még céh-irat, de a tulajdonos működési ideje túlhaladja a céhrendszert. Néhány régi asztalos nevét is ismerjük, így Lándor Ferencet, aki 1766-ban a tákosi templom mennyezetének egy részét festette és a nagylónyai templom koronáját készítette. Egy tulipános láda is maradt tőle Tákoson - ezt most a Beregi Múzeum őrzi. Nincs adatunk arról, hogy milyen szervezeti keretek között dolgozott. Lándor Ferenc özvegye - az ottani anyakönyv tanúsága szerint - Jándon élt és halt meg. A tákosi templom 1779-ből származó karzatát Kis Miklós egyházfi készítette, aki semmiképpen sem volt hivatásos céhbeli asztalos. A beregsurányi ref. templom pelikános koronája is őrzi két asztalos nevét, akikről nevükön kívül egyebet nem tudunk. A híres fatorony-építő Kakukk Imre első munkájának vállalásakor a jándi iratokban még mint „paraszt ács" szerepel. Ez alig mond többet annál, hogy ügyes fúró-faragó ember lehetett, aki minta után hozzá mert fogni egy ilyen nagy vállalkozáshoz, majd a sikeres munka után sorozatosan bíztak rá hasonló építkezéseket. A munkába később testvére, András is bekapcsolódott, s utóbb önállóan is épített fatornyot Révaranyoson. Csere pes kenéz fazekasközpont volt. Korsókat korongoltak, de készítettek cserépkályhát is. Eördög Dániel kopócsapáti földbirtokos feljegyzései szerint a 19. század első éveiben egyik kenézi jobbágyházát fazekasnak adta bérbe. A mester vásározhatott is, mert a bért (egy aranyat) pénzben fizette. Ugyanakkor kötelezte magát cserépedények mellett két cserépkályha készítésére is. A 19. század elején Ugornyán is volt egy mester (nevét nem jegyezték fel), aki cserépkályhát készített. A vitkai ref. egyház számadás könyvében található egy adat, amely szerint Ugornyán csináltattak egy zöld kályhát.