A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Páll István: Szárazmalmok Északkelet-Magyarországon a 18–19. században

választották ki, s nem volt mindegy, hogy gerendái milyen fából készültek. A mellékletben közölt pazonyi olajütő gerendája tölgyből készült; Súlyán Ádám nyíregyházi olajütőjét 1835-ben a gávai olajütő berendezésének mintájára készítette el, s azt a következőképpen írta le: „Én a Gávai olajmalomnak a rajzolatja szerint készttettem minden eszközöket - melly is a Sz. Mihályi és a Nánási olajütők szerint van tsinálva... A malomnak fő eszközei ezek: lször a czillinder, 2or a Sajtó, Sor azon öntőt vasból üst a hova az reptze mag töltettik és Sajtoltatik. A Gávai Sajtónak az alsó sajtó gerenda, a hol az öntőt vas üst hellyheztetve van - másfél öli hosszú - az felső Sajtó gerenda pedig 4 öli hosszú és másfél suk quadratba vastag. En az én felső gerendáimat 4 öli hosszúaknak és két suk quadratba az Halászi Erdőbe olly fából készttettem, a mellynél se Dobronyi, se Eszenyi, se Lyánvári és az egész Beregségben sőtt a Tiszaháti Embereknek és földes uraknak - de a mi Kerékgyártóinknak tapasztalatok szerint erősebb fa egész magyar hazába sints. "

50 A fentiekből arra is fény derül, hogy melyek azok a területek, ahonnan a Nyírség belsejébe egyáltalán jobb minőségű fa kerülhetett. Maga a sajtó a sajtó házban kapott helyet más egyéb berendezési tárgyak (vékák, vödrök stb.) társaságában. A malmok a falu életében A malmok nemcsak az őrlés színterei voltak, hanem a települések életében, a társas kapcsolatok tartásában is igen fontos szerepet játszottak, mint erre korábban már több néprajzi tanulmány rámutatott. Egy-egy jól őrölő malom kedvéért néha a szomszédos falvakba is elszekereztek az őrletők (ez különösen a vízimalmok esetében fordult elő), s az ottani írott vagy íratlan szokások be nem tartása bizony néha konfliktusok forrásává is válhatott. A Kislétán 1769-ben kelt jegyzőkönyv szerint „Nztes Török Péter Uram eő Kigyelme Petribül Kis Létára által jővén oly reggel, hogy maga számára eleteti őröljön, amint hogy el érkezésével jó reggel az Zsidó Malmában lovait bé is fogatta szolgája által; de mivel ottan lévő emberek által meg tiltatott, hogy az malomban bé ne fogjon és ne őröljön, mivel az Magyaroknak nagy innepe vagyon kit eleitűi fogva meg tartottak, azért tellyességgel őrölni nem engednek" Hiába érvelt Török Péter, hogy „én orosz ember vagyok, nékem nints innepem, az Malom pedig fa, nincs innepe, én bizony úgymond őrölök" - erőszakkal is megakadályozták ebbéli tevékenységében. A perre vitt őrletési ügyben (hisz egy nemes embert vertek meg!) a malom tulajdonosa, Gencsy Zsigmond bizonyságlevele mondta ki a végső szót; ennek szövege a következő: „Alább irt vigere praesentium recognoscalom, hogy lévén énnékem Kis Létán ezen Tettes Nem. Zabólcs Vgyében mint Földes Úrnak egy Száraz Malmom; azon Helységben mint hogy orosz és oláh valláson lévő lakosok is vágynak, attam olly parancsolatot ki, hogy Sátoros Innepeken, иду mint Karácson, Hussvét és Pünkösd három napjain, Nagy Pénteken, Áldozó Csütörtökön és Ujj Esztendő napjain, nem külömben Vasárnapok Estvéjin is, senkit is fent irt Száraz Malomban őrölni ne engedjenek. Melly e' szerint ki adott parancsolatomrúl adom ezen recognitiomat Kis Létai Lakosok requisitiojára. 'Sig. Balkány die 20a febr. 1771. Gencsy Zsigmond."

51 50 SzMLt. V.A.101. 1835:17. 51 SzMLt. IV.A.9. F.l. No 74. 213