A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Páll István: Szárazmalmok Északkelet-Magyarországon a 18–19. században

A fenti feljegyzésből kitűnik, hogy ünnep lévén, a malom körül több ember is tartózkodott már kora reggel. Ugyancsak Kislétáról való az az 1770-es adat, mely szerint vasárnap templom után a malomnál többen kártyáztak.

52 De a malomban való éjjeli alvás is igen gyakori lehetett: fentebb már említettem, hogy másnapra „szert fogni" már előző éjjel többen elmentek a malomba s ott aludtak; de ide tért be Balkányban is a strázsa 1846-ban egy kis szunyókálásra, s csak a malom égésekor serkent fel a keringő talpáról.

53 Halászban 1776-ban éppen a malomban sok ideig tartó dohányzását emlegették fel Olá Jánosnak egy per során.

54 Ugyancsak a malomban aludt 1774-ben a tiszanagyfalui molnár egész családjával,

55 s a püspökladányi molnár is csak azért feküdt ki a malom elé 1844-ben, hogy a szúnyogoktól jobban alhasson.

56 A malmok nagy belső, fedett terük miatt nem egyszer szükségraktárként is funkcionáltak; 1774-ből Tiszanagyfaluból származik az az adat, mely szerint a malomházban a láda mögött tököt is tároltak, s a molnár vallomásában még bizonyos száradó dohányról is szó esett: „Az esso előtt hordtuk volt be hamarjába oda a' dohányt, de a' Malom Házba nem volt több, csak vagy hét Póré Dohány, az is az oldalára volt fel akasztva, hanem a keringőnél volt valami száz Póré."

57 Malombérleti szerződések A molnár rendszerint csak a földesúr, egyház, község vagy kisebb közösségek tulajdonában lévő üzem bérlője vagy alkalmazottja volt. Az előbbi esetben a karbantartás, üzemben tartás költségeit a molnár, az utóbbiban pedig a malom tulajdonosa viselte (FILEP 1980.637.). Többszörös áttételre egyébként más épületek esetében is vannak adataink (kocsma, mészárszék stb.). Kisnaményban 1853-ban a bérlő csak közbeeső láncszem volt a malom tulajdonosa és a molnár között.

58 (Lásd a 4. sz. mellékletet!) Gyulajban 1809-ben az összeírás szerint az egyházi szárazmalmok bérbeadásából befolyt taxa a prédikátort illette, a regale beneficium pedig az ekklézsia pénztárát gyarapította.

59 Eördögh Dániel kopócsapáti birtokosnak több szárazmalma is volt a Nyírség északi részén fekvő községekben. Fennmaradt árendális könyvében a feljegyzések mind pénzbeli, mind természetbeni bérről tudósítanak. 1793-ban a lövőpetri malmot 25 forintért adta bérbe Bozvai Mihálynak és Pap Györgynek azzal a kikötéssel, hogy „aprob igazítás őkemeké, a nagyobb az enyim légyen." Ugyané malmot 1809-ben haszonbérbe adta ki Ficher Ábrahámnak 120 Rhénes forint készpénzért, s ezen kívül egy hízott lúdért és két font kucsmagombáért.

60 A Bérceién 1784-ben kelt szerződés szerint Jakab Lőrinc a következő feltételek 52 SzMLt. IV.A.9. F.3. No 29. 53 SzMLt. IV.A.19.11. No 1833. 54 SzMLt. IV.A.9. F.8. No 137. 55 SzMLt. IV.A.9. F.7. No 80. 56 SzMLt. IV.A.19.4. No 520. 57 SzMLt. IV.A.9. F.7. No 80. 58 SzMLt. IV.B.607. 40.d. Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár, I.l.s.5. 60 BMD T.73.1.1. 214