A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)
Páll István: Szárazmalmok Északkelet-Magyarországon a 18–19. században
malom somfa-szükségletének kielégítésére elegendő 150 somfa-darabot írtak össze 1782-ben. 21 Beszerzésük nem mindig volt egyszerű: Kemény László gróf tiszaeszlári tiszttartója 1759-ben Debrecenben vett 4 kötés somfát 64 dénárért, s 1763-ban a molnárt küldte el a horváti (bizonyára az Abaúj megyei Erdőhorváti) hegyekbe somfát vágni. 22 Több alkalommal csak a malom fogazása szerepelt a malomjavítások között, de e munkára is általában molnárokat fogadtak meg. 23 A most tárgyalt fogak segítségével a malomházban elhelyezkedő orsót (orsókat), s ezen keresztül az őrlőszerkezetet hajtották meg. Az állati vonóerőt hasznosító szárazmalmok vagy járgányosmalmok vonóállata rendszerint két ló volt, ám a 18. századból Szabolcs megye több településéről arra is vannak adataink, hogy marhákat, ökröket fogtak be a járókerék küllői közé. 24 Ezek az állatok rendszerint az őröltető tulajdonában voltak, de a szegényebbje, aki nem rendelkezett saját igavonóval, „őröst" vagy „őriősembert" kellett hogy keressen, aki meghatározott bérért végezte lovaival ezt a könnyűnek éppen nem mondható munkát (Nyíregyházán 1787-ben vékánként 2 garast kértek a lovak munkájáért) (KISS 1958. 250.). A hajtó a küllők közé hámmal fogta be az állatokat (Nagyfalu, 1774), maga pedig a keringőn lévő deszkán ült a munka közben (erről egy tiszalöki adat szól 1773-ból, amikor is egy paráznasággal vádolt asszony vallotta bűnbeesésének színhelyéül a deszkát, „mellyen is a ló hajtók szoktak ülni" 25 ). A keringősátor melletti, annál jóval kisebb épület a malomház volt. Fentebb már említettem, hogy egy keringősátorhoz általában egy malomház csatlakozott (a máig fennmaradt összes szárazmalom ehhez a típushoz tartozik), de sok helyen építettek ún. kettős malmokat is,ahol két keringőhöz csatlakozott egy malomház; ilyen esetekben a malomházban több őrlőberendezés működött. A rendelkezésre álló adatok szerint a malomházak többsége 4 talpgerendára épült, s az ebbe függőlegesen csapolt oszlopok közét deszka falazat töltötte ki (Nyíregyházán a Serház utcán 3 keringőre épített malom (melynek „ketteje lisztre harmadikán Kása tsinálásra fordítatott") házának leírása eképpen szerepel az 1836-os inventáriumban: „Malomház tölgyfa oszlopokon, oldalai környös körül deszkákkal körül kerítve, benne: három ajtó simpla, két két vas hevederekkel, egyikén fa zár, kettőn pedig vas zárak." 26 ) Csupán néhány olyan adatot ismerünk, ahol a malomház falát sövényből („patics"), vályogból vagy égetett téglából készítették, s ez arra mutat, hogy nem volt túlságosan gyakori ez a megoldás. A malomházak alapterülete változó volt: Püspökladányból 1849-ből ismerünk 4 és 1/2 öl hosszú és 3 és 1/2 öl széles malomházat, de Pazonyban 3 öles, Tiszanagyfaluban 11 öles, Visson pedig 11x3 öles ilyen épületet is összeírtak. (Utóbbi 21 SzMLt. IV.A.9. F.VII. No8. 22 SzMLt. IV.A.9. F.XXV. No3. 23 Tiszaeszlár 1764, Halász 1770. (SzMLt. IV.A.9. F.XXV. No3. és IV.A.9. F.2. No6.) 24 Túra 1726, Kisléta 1771., Ajak 1777, Őrladány 1781, Ramocsaháza 1797. (SCHRÄM 1970. 311. és 318., SzMLt. IV.A.9. F.l. No76., F.XXV .No 72.) 25 SzMLt. IV.A.9. F.6. No30. 26 SzMLt. V.A.102/J. 82/162. 207
