A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Páll István: Szárazmalmok Északkelet-Magyarországon a 18–19. században

A keringősátor belső berendezését azonos elemek alkották a különböző szárazmalmoknál. A sátor alatt helyezkedett el a kör alakú keringő, melynek részei a méretbeli eltérésektől eltekintve megegyeztek: a sátor közepén függőlegesen állt a bálvány vagy bálványgerenda, mely a malom fából készült szerkezeti elemei közül az egyik legnagyobb értéket képviselte. Nagyságára és súlyosságára jellemző, hogy egy 1856-ban Szamosújlakon kelt szárazmalom-javítási szerződés szerint a reparációt a molnár úgy vállalta, hogy tartozni fog „minden rajta szükséges munkát be végezni minden munkáját napszámos nélkül, ki vévén mikor a' bálványt kell emelni".

14 A használat közben megrepedt bálvány alsó és felső végeit hevederekkel erősítették meg pl. 1838-ban Nyíregyházán, ahol az inventáriumkészítők észrevételezték, hogy a református templom melletti malomban „az éjszaki oldalon a' bálvány felső részére egy srófos karika nagyon szükséges, a' dél felőli bálvány alsó részére 2 srófos karika hasonlóan ujon szükséges."

15 A bálvány ba, annak alsó harmadában általában 12 küllő vagy küllő fa volt vízszintesen becsapolva; ezek a 12 ívesen kiképzett talpfái merevítették. A keringő vízszintes síkban tartását a bálvány felső végéhez csatlakozó 12 karfa biztosította. A bálvány alul a 3 vagy 4 darabból álló, keményfa gerendákból készült medvére vasperselyben forgó vascsappal támaszkodott, míg a felső részét a járomfa tartotta. Nem volt mindegy, hogy a malomépítéshez milyen minőségű fát használtak fel. A malmot készítő molnár kötelességei közé tartozott a megfelelő fa kiválasztása; 1782-ben Keresztútról (ma Kótaj) a Tisza melletti Benkre küldték a molnárt, ahol csak akkor vágták ki az uradalmi tiszt által „az ott való parasztokkal" megalkudott fát, miután azokat a mester kiválasztotta.

16 Egy szintén 1782-es ibrányi adat szerint a molnárnak, aki az „erdőben elmenvén a fáknak ki mutatásáért, és azoknak ki sinórozásáért, mellyet az Uraság emberei faragtak" 10 Rhénes forintot számoltak el.

17 Nyíregyházára 1834-ben Tiszalökről hozták a malomhoz szükséges fákat, ám nem tudni, hogy azok ott nőttek-e, vagy pedig a Tiszán máshonnan úsztatták odáig, s fakereskedőtöl vette a városgazda.

18 Még egy apró, ám mennyiségét tekintve nagy számú alkatrészről kell szólni: a talpakból, azok külső része felé fordulva fafogak álltak ki. Egy-egy kerékhez a kerék átmérőjétől függően - 400 körüli fog tartozott. Ezek rendszerint somfából készültek, s bár a som igen szívós fafajta, mégis igen gyakran kellett azokat cserélni. A szinte állandó igénybevétel miatt elkopott vagy eltört fogak pótlására mindig többszáz somfa-darab állt készenlétben (Nyíregyházán 1834-ben az „Egyvelges Malombéli Kiadások" között 3 alkalommal összesen 1710 somfa vételára szerepelt több mint 200 Rhénes forintért,

19 s 1841-ben még a városházánál is tároltak 542 darab „Malom fognak való somfá"-t a város malmaihoz.

20 Keresztúton egyetlen 14 SzMLt. IV.B.607. 50. 15 SzMLt. V.A.102/J. 82/162. 16 SzMLt. IV.A.9. F.VII.No 8. 17 SzMLt. IV.A.9. F.10. No20. 18 SzMLt. V.A.102/J. 80/160. 19 SzMLt. V.A.102/J. 80/160. 20 SzMLt. V.A.102/J. 82/162. 206