A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)
Páll István: Szárazmalmok Északkelet-Magyarországon a 18–19. században
következőképpen vallott: „A' tűz pedig úgy támadt, hogy először Nagy János nevezetű őrölt napszállat tájba, azután fogott be a Mészáros György két fija: miután a' vámot kivette volt, a' Tanú reájok parancsolt, hogy a' tűzre vigyázzanak, a' műhelyre lefeküdt, és csak a szalma lobogására ébredt fel; meg ijjedvén, a' gubáját vetette a' tűzre, de hasztalanul - mert már ekkor a' malom szeglete meggyúlt, maga is alig szabadulhatott meg." 4 A paszabi szárazmalom 1851-es leégésének körülményeit taglaló jegyzőkönyv az őrlés közben égő tűz helyét is konkretizálta: „estvéli 7. és 8 óra tájban leg utoljára Bíró György őrlött, és miután kifogott... a' malom ház földjén lévő tűzre maga hintett port, és úgy takarta azt bé." 5 Egy korábbi, 1774-es tiszanagyfalui tűzeset kapcsán jegyezték fel, hogy a molnár - mivel az őriősök semmit sem hoztak magukkal világítani - forgácsból rakott tüzet a malomban, de „a' Malom Ház egésszen el volt foglalva, úgy hogy az őriősök nem is férhettek tőlle, és a' Tűznek sem volt jó hellyé." 6 A szárazmalmok szerkezeti felépítése A szárazmalmok rendszerint két részből álltak: járószínből (keringősátorból) és malomházból, ám több helyen egy járószínhez több malomház is csatlakozott (Anarcson 1800-ban két szárazmalom közül az „egyik ujj, melly kása darálásra és lisztelésre két kőre használtatik, a' másik ócskás mellyben egyedül Liszt őröltethetik." 7 Kékesén Vay Lajos báró „844ik évben épült, új Liszt őrlő és Kása Daráló, egy Kerengő, de két Malomházzal készült Száraz Malmát" becsülték fel 1845-ben 8 , de ez utóbbi időből sorolhatnánk más példákat is). A malmok legnagyobb terjedelmű szerkezeti eleme a járószín volt, mely maga is több más kisebb berendezésnek adott helyet. Neve leginkább „sátor", „kerengő'\ „keringő 1 '' volt. Ez egy általában sokszög alakú, sátortetővel fedett, 11-13 keményfából készített „ágas"-s&\ („culáp", „lábfa", „oszlop") alátámasztott építmény. Az oszlopokra támaszkodó általában 12 db sátorfát fenyőből faragták (közülük az őrlőberendezéstől legtávolabb fekvőt Püspökladányban „ anya sátor fá"-пак nevezték 9 ). Ezekre támaszkodtak a sátortartó oszlopokkal azonos számban készült főszarufák („egész szarufák"), valamint a kétszer annyi „mellék" vagy „vendég szarufa". A csúcsban összefutó fő- és mellékszarufák alatt volt a „ csillagkötés", mely a tetőszerkezetet merevítette. A keményfából készült „gombszár" a csillagkötésből függőlegesen nyúlt a tetőn kívülre (PÁLL 1987.108.). A szarufák tetőhéjazat alá való lécezése még a malmot készítő molnár feladatai közé tartozott. Az adatok szerint legtöbbször fenyőlécet használtak e célra (Radon 8 szál „fenyő szálakból hasgatott lécz" kellett a tetőre, Túrán 40 db, Vasmegyerben 70 4 SzMLt. IV.A.19.15. 5 SzMLt. IV.A.19.16. 6 SzMLt. IV.A.9.F.7.NO 80. 7 SzMLt. IV.A.9. 89.d.No 102. 8 SzMLt. IV.A.19.7. 9 SzMLt. IV.A. 19.13. 204
