A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Páll István: Szárazmalmok Északkelet-Magyarországon a 18–19. században

1. kép Barabás faluközpontja az 1920-as években Bild 1. Zentrum des Dorfes Barabás im Jahre 1920 A könnyen hozzáférhetőség kedvezett a malmok forgalmának, de az ártó szándéknak is, hiszen a nagy értéket képviselő épületek gyakran voltak célpontjai különféle bosszúknak, gyujtogatasoknak. Az ajaki szárazmalomról írták 1848-ban, hogy „az épületek egészen fából ' s az utsza közepére voltak állítva, 's így a' tűz három oldalról vette körül ezen épületeket."

2 Bizonyára ezek az okok vezették a királyi főkormányszéket, hogy 1843-ban rendeletet hozzon a malmok falun kívül történő építéséről. A hagyományokhoz való ragaszkodás azonban meghátrálásra kényszerítette a rendeletalkotókat, s 1866-ban a Helytartótanács bizonyos feltételek mellett ismét engedélyezte a települések belterületén való malomépítést, (lásd az 1. sz. mellékletet!) A malmok kigyulladásához az ártó szándékon kívül nem egy esetben a hanyagság is hozzájárult: az 1780-as évekből több adatunk van arra, hogy sok helyen a család egyik férfitagja már éjszaka elment „szert fogni", így másnap korábban sorra kerültek az őrlésnél. Ilyenkor a malomnál többen is aludtak,

3 ami alkalmat adhatott az épület kigyulladására, hiszen a dohányzás, vagy a melegedésre szolgáló nyílt tűz a csupa éghető anyagból készült, alacsonyan lévő ereszbe könnyen belekaphatott. Ugyancsak kigyulladhatott az épület az őriősök tüzétől, hiszen ha este őröltek a malomban, a malomházban tüzet raktak, hogy lássanak. Egy 1849-ben Hugyajon (ma Érpatak) leégett malom kigyulladásának körülményeiről a molnár a 2 SzMLt. IV.A. 19.14. 3 Balkány 1783, Nagykálló 1780, Ujfehértó 1786. (SzMLt. IV.A.9.67,69,76.d.) 203