A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)
Páll István: Szárazmalmok Északkelet-Magyarországon a 18–19. században
zek is rendelkezésre álltak. Gondolunk itt a Tiszára, amely bő vízhozamával úszó hajómalmoknak adhatott volna helyet. Bereg megye déli, a Tisza mellett fekvő községeiben hasonló volt a helyzet, míg Szatmárban a kisebb esésű folyók (a Szamos és a Kraszna vagy a Túr) inkább kedveztek a vízimalmok építésének. Ám hogy a Tiszán mégsem ez volt a helyzet, az részben azzal magyarázható, hogy Magyarország második legnagyobb folyójának e szakaszán igen élénk volt a tutajforgalom: hatalmas mennyiségű építőanyag úszott le a folyón Máramarosból és Beregből, s a folyó sodrába benyúló vízimalmok csak megnehezítették volna az amúgy sem könnyű hajózható útvonal használatát. Másik ok talán a szabályozatlan folyó sokszor kiszámíthatatlan áradásaiban, a nagy szélsőségeket mutató vízszintingadozásban keresendő. Emiatt találunk a közvetlenül a folyó mellett megült településeken is szárazmalmokat, s furcsa módon a ma már homokjáról ismert Nyírség belső részeibe, a kisebb-nagyobb lefolyásokra, a „nyírvizekre" települtek a vízimalmok (KISS 1958.). A malmoknak mind a lakosság megélhetése, mind az egymással gyakran háborúskodó hadak élelmezése szempontjából igen fontos szerepük volt. E stratégiai jelentőségük miatt a II. József rendeletére készült első katonai felvétel térképlapjain szereplő malom-jelölések hitelesnek tekinthetők. Az ezek alapján készült kiadvány (NEMESNE 1982.) adatai szerint településenként több száraz-, vízi- és szélmalom szolgált a megtermett gabonaneműek megőrlésére. Területünkön még az is hozzájárult a malmok fölösnek tűnő számarányához, hogy az Alföld és a hegyvidék között feküdvén az alföldi gabonát gyakran a megszerzés helyén (nagyobb vásárok alkalmával vagy a nyári keresményt a felvidéki arató szlovák vagy rutén idénymunkások) esetleg éppen hazafelé haladtukban részben vagy teljes egészében lisztté őröltették új tulajdonosaik. Nem véletlen tehát, hogy a nagyobb alföldi településeken tízen felül volt a szárazmalmok száma (Földesen és Nádudvaron a 19. század közepén 18-18, Nyíregyházán 1776-ban 14 s a múlt század közepén is még 12 szárazmalom működött; Szentmihályon 1776-ban „csak" 7-et, de 1843-ban már 13 szárazmalmot írtak össze.) 1 Szabolcs megyében az 1840-es években közel 4 szárazmalom esett egy településre. Az 1782-85-ös katonai felmérés térképlapjai szerint a malmok többnyire a falvak központjában vagy a települések szélén, kiöblösödő, könnyen hozzáférhető helyeken álltak. Különösen a vidékünkön igen gyakori ún. „orsós" faluközpontok nyújtottak ideálisnak tűnő helyet a megközelíthetőséghez (pl. Apagy, ahol a térkép szerint három szárazmalom is volt egyvégtében, vagy Csaroda, Vaja stb.), de több helységben az utcasorba, a házak közé építették a malmokat (Mándok, Pátroha, Nyírtét stb.) (NEMESNE 1982.). A 19. század közepe tájáról már több arra vonatkozó adatunk van, miszerint a falutól távol, uradalmi központokban is működtek szárazmalmok (Nádudvar, Nyíregyháza határában Nagycserkesz, Kiscserkesz, Újtelek; Pazony, Tas stb.) Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár (a továbbiakban : SzMLt.) IV. A. 9. F. XXIII. és IV. A. 19. 202
