A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

T. Bereczki Ibolya: Vászonszőttesek Tiszafüreden és környékén

lataink szerint, ha működtek is egykor takácsok, tevékenységük térben és időben egyaránt szűk körre korlátozódott. A Tiszafüred környéki szőtteskultúra egyik jellemzője tehát — a megye többi részéhez viszonyítva —, hogy elsősorban házi szövésből, ezen belül is főleg szövőasszonyok munkájáról van szó. A múzeumi gyűjteményekbe került, valamint a néprajzi gyűjtés során talált vásznak túlnyomó része a háztartási textíliák közé sorolható. Az emlékezettel utolérhető időszakban, s már a múlt század utolsó évtizedeiben sem volt gyakorlat a testi ruhanemű háziszőttes vászonból történő készítése. A gazdaságban 'használt vászonfélék, a ponyvák, durvább takarók, zsákok alkalmazásuk módja, alapanyaguk s díszítetlenségük miatt sem őrződtek meg hosszú időn keresztül, s közülük igen kevés datálható, illetve lokalizálható darab jutott múzeumi gyűjteménybe. A lakástextilek közül kiemelésre méltóak, bár a használatból már hosszabb ideje kikopott darabok a Tiszafüred környékén is egykor elterjedt csíkos vászon ágytakarók, valamint a ritka szövésű, díszítetlen, ágy köré terített szúnyoghálók. A házivászon textíliák széles körben használt és őrzött, legváltozatosabb és legszebben díszített darabjai a törölközők, dísztörölközők, sütőabroszok, szakajtóruhák, vagy ún. sütőruhák voltak. Alapanyaguk nagyobbrészt kendervászon, századunkban felesvászon (láncfonala pamut, vetüléke kenderfonal) volt, de itt, éppen Szolnok megye északi részében fellelhetők a len termesztésének és helyi felhasználásának a nyomai is. Az úgynevezett sima csíkos technika jelenti a vászonszövés közbeni díszítésének legegyszerűbb típusát, amikor a vetülékfonal egyszerű, színes pamutfonalra váltásával alakítják ki a mintát. Megjelenésében az ún. ripszkötéses vagy duplacsíkos mintázás is hasonló az egyszerű csíkozáshoz, de itt a munka színe és visszája egyaránt mintázatot kap. A múzeumba került, általunk ismert legkorábbi darab egy tiszafüredi szakajtóruha, amelyet valószínűleg a múlt század hetvenes éveiben szőttek. E tiszafüredi vászonszőttes duplacsíkos színezése a későbbi darabokénál változatosabb — fekete, kék, fehér és fekete, piros, fehér csík —, de maga a minta igen egyszerű, s csak a vászon kis felületét tölti ki. A Tiszafüred környéki szőttesek leggazdagabban díszített újabb stílusú darabjai voltak a gyúrókötények. Ezeken a mustrát rendszerint duplacsíkos technikával alakították ki, s meggypiros vagy kék és fehér pamut vetülékszálat alkalmaztak. A duplacsíkos technika és változatai a XIX. század utolsó harmadában még egész Szolnok megyében, takácsok és részben szövőasszonyok gyakorlatában is általánosak lehettek. Tiszafüreden és környékén a századforduló körül szőttek utoljára ilyen stílusú darabokat, majd kiszorította a házi szövők gyakorlatából a duplacsíkost a szedettes vagy forgatásos szőttes. Figyelmet kell azonban fordítanunk a csíkos technika és változatai továbbélésére is. A megye többi részével kapcsolatos különbségei a Tiszafüred környéki szőtteseknek itt is jól megfigyelhetők. Készítési technikája igen egyszerű a leginkább Tiszaörsön kedvelt ún. zabos mintájú szőtteseknek. Piros és kék vetülékfonallal, de csak pirossal is készült, oly módon, hogy egy színes és egy fehér pamut vetülékszálat lazán ösz354 • •