A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Voigt Vilmos: A magyar verses epika. A hősepika kutatástörténete

mástól a természetfeletti ősökről, valamint az egyszeri emberekről szóló történetek. Az előbbiekből lesz a nemzetségi társadalom felvirágzása idején az archaikus verses epika, az utóbbiakról pedig a prózai köznapi elbeszélések. Az archaikus epikából az állammá szerveződés idején jön azután létre a nagyepika vagy más szóval az epopeia. Ez a fokozat már nem is tartozik a folklórhoz, hanem az irodalom, a hivatásos művészet megjelenését jelenti. Az epika legjelentékenyebb alkotásai ez időtől fogva az irodalom keretei között keletkeznek: így jön létre a könyveposz, majd ennek különböző történeti válfajai, hogy azután a legtöbb helyen ez is egy idő után eltűnjön, átadja a helyét például a történeti éneknek, és bizonyos mértékben a kései keletkezésű ballada műfajának is. Eközben a prózai elbeszélés is változik, fejlődésen megy át, és létrejön az a mondahagyomány belőle, amelynek megintcsak megvan a maga külső és belső történetisége. Ami a verses epikát illeti, ennek tehát két nagy életszakaszát különböztethetjük meg: egy felszálló, felemelkedő korszakot, a kezdetektől a nagy eposzig (az epopeiá-ig) — ez a még nem hivatásos művészet, pontosabban a fjolklórra és irodalomra még nem differenciálódott ősköltészet keretei között zajlik le; valamint egy második periódust — amely a folklór és az irodalmi eposzok történetét már külön utakon futtatja be, és a folklór keretein belül a verses epika fokozatos degradálódását, háttérbe szorulását, majd eltűnését jelenti. Mivel e folyamatok társadalmi feltételekre épülhetnek csak fel, ahol valamelyik szakaszuknak megfelelő társadalmi szint nem alakul ki, ott az illető epikai formák sem keletkezhetnek. Ez a magyarázata azonban annak, hogy az egyes nemzeti folklórok mennyire eltérő, specifikus módosulásokkal követik e fenti életpályát. Ami a társadalomtörténeti kereteket illeti, eddig két önálló tömb (és az utóbbin belül ismét két csoport) elhatárolása sikerült szinte teljes bizonyossággal: az államalakulást megelőző archaikus eposz, és a feudalizmus korszakához kötött úgynevezett lovageposz (más néven feudális eposz vagy udvari eposz), valamint az ezt követő epikus formák (történeti ének és ballada). Az eddig lefolytatott vizsgálódásokból úgy látszik, hogy e második szakasz termékei ugyan behatolhatnak a folklórba is, zömükben azonban már csak a hivatásos költészetre jellemzőek. Nálunk az archaikus eposz korszakát a magyar államalakulást megelőző időben kell keresnünk. Még annyit is feltehetünk, hogy ennek korábbi szakasza (a mitologikus témájú archaikus eposz) inkább a finnugor korszakra, a későbbi szakasza (a hősénekek) pedig a sztyeppéi népekkel való érintkezés korszakára, tehát a honfoglalást közvetlenebbül megelőző periódusra esnék. Köztudott tény az is, hogy sem egyik sem másik korszakból egyetlen szónyi epikus emlékünk sem maradt fenn. Mégis több ízben felmerült az az elképzelés, hogy a többi finnugor nép, illetve az altáji népek epikájával való összehasonlításból valamit talán mégis megtudhatunk e szakaszról is. Egyelőre e módon sem sikerült azonban sok megbízható eredményre jutni. A balti-finn folklór epika mai formájában ugyanis zömmel jóval későbbi annál, hogy feltehetnénk a finnugor együttélés korában is létezését. Archaikus rétege is az úgynevezett arktikus folklór epikához hasonlít, amiről megint azt sem tudjuk, hogy valaha is érintkezett-e a ma-