A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Voigt Vilmos: A magyar verses epika. A hősepika kutatástörténete

Folkloristák a magyar ősköltészet körül Több alkalommal is maguk a folkloristák nyúltak e végül is filológiai kérdésekhez. Sebestyén Gyula a középkori regösökkel foglalkozott (1902), akiket epikus énekeseknek is vélt; Király György szinte már a túlzásig eljutó szkepszissel (1921) próbálta meg a magyar ősköltészet kutatásában elburjánzott megalapozatlan feltevések kigyomlálását; Solymossy Sándor is megkísérelte azt (1943), hogy a középkori krónikák mondai anyagát folklorisztikai szempontból is értékelte: Honti János arra mutatott rá, hogy az epikus hagyomány keretei között a verses nagyepika csak mintegy határesetet képez (1968, 191—224.), újabban pedig Diószegi Vilmos, Györffy György (1948. — 1959. — Kommentárjai 1958.), Képes Géza (1964), Vargyas Lajos (1960a), Lükő Gábor (1957), Katona Imre (1978) és mások, metrikai kérdésekkel kapcsolatban pedig Gáldi László (1960) mutatott rá régies, és esetleg honfoglalás előttinek nevezhető folklór szövegek egyes vonásaival való kapcsolatokra a recens magyar népköltészetben. Ezek a kutatások sem lezáratlanok, mégis valamelyes közvélemény alakult ki a legutóbbi időben a magyar hősepika történeti adatait illetően (Vö. Klaniczay Tibor: 1964.) Kissé nehezebb kérdés egy összefüggő finnugor vagy altáji nagyepika meglétének, illetve nem meglétének a problémája — jóllehet e probléma feldolgozása nélkül nem képzelhető el a szorosabban vett magyar folklór nagyepika kérdéseinek a megoldása sem. (Voigt Vilmos: 1975b) Magyar részről Reguly, Munkácsi, Róheim, Mészáros Gyula és mások fejtették ki e kérdésekkel kapcsolatban észrevételeiket. Népzenekutatásunk is több ízben foglalkozott a magyar hősepika fellelhető zenei előzményeivel; Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence, Vargyas Lajos, Szomjas Schiffert György, Vikár László és mások — (Vikár: 1975. — Szomjas Schiffert 1976. — Vargyas 1980.) e téren mindazáltal még most is több probléma szorulna további tisztázásra. Ujabban finn, észt, mordvin, komi és orosz kutatók (Kuusi, Jevszejev, Paulson, Maszkajev, Mikusev, Meletyinszkij, Zsirmunszkij és sokan mások) foglalkoztak a finnugor hősepika problémáival (Kuusi 1963. — Kuusi — Bosley — Branch 1977. — Jevszejev 1957—1960. — Maszkajev 1964. — Mikusev 1971a, 1971b, 1973.) és kísérelték meg e téren is új gondolatok érvényesítését. Az is az igazsághoz tartozik azonban, hogy e nemzetközi méretű és célzatú kutatások sem integrálódtak még kellőképpen és éppen ezért e téren is további összegző munkára van szükség. (Vö. Voigt 1981b.) A hősepika fejlődési fokozatai A legkezdetibb (Vö. Meletyinszkij 1971), kialakuló népköltészet még nem ismerte az epika vagy líra kategóriáit sem: ezeket megelőző, szinkrétisztikus műveket hozott létre. Az ezt követő stádiumon már megkülönböztethetjük az epikus alkotásokat a többitől, az epika keretein belül azonban még nem differenciálódtak egymástól a későbbi önálló epikus műfajok. Ezután következik be az a fokozat, amelyen elkülönülnek egy90