A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések
Az ördögelbeszélések jelentős részében az ember vereséget szenved a gonosz hatalommal szemben. A prédikátorok az efféle történetek előadásával kétségtelenül a veszélytényezőt hangsúlyozták az emberek életében, és mind a biológiai, mind a társadalmi mozgásban a zavarokat kapcsolatba hozták az ártó hatalmak perszonifikált formájával. Ez a túlhangsúlyozás nemcsak az óvatosságra törekvést erősítette a hívők magatartásában, hanem növelte a félelemérzést, amely pszichikai szempontból a gyenge idegzetűek körében meglehetősen erős hatással volt. A sokkhatás feloldására vagy elkerülésére szolgáltak azok az elbeszélő anyagok, amelyekben az ember győzelmet aratott az ördög felett, lehetetlenné tette a gonosz hatalom érvényesülését. Már a barokk katolikus prédikációkban felbukkant az elbeszélés a hiszékeny szénégetőről. Elfriede Moser Rath ezt az ördögelbeszélést Mauritius Nattenhusanus kapucinus szerzetes 18. századi prédikációgyűjteményében fedezte fel. 96 Az ördög a fekete, piszkos, együgyű szénégetőt nem tudja hitében megingatni. A szénégető hitéről szóló elbeszélés végeredményben a 16—18. század folyamán kimutatható. A szénégető hiszékenységéről tanúskodó válasza — „Amit az egyház hisz" — közmondásszerű szólássá vált. Nyilvánvalóan a protestantizmus hatására az ördög némely változatban püspök alakjában jelent meg. 97 A szénégető hitéről szóló exemplum Georg Strigenitz német evangélikus püspöknél 1617-ben bukkant fel. Ebben az elbeszélésben az ördög püspök, és a későbbi katolikus előadással szemben a szénégető attribútumok nélkül került említésre. A szénégető Strigenitz előadásában nem negatív figura, mert meg tudja mondani, hogy az egyház hite Krisztus vér és halál által való megváltásán nyugszik. 98 A szénégető hitéről szóló elbeszélésnek következő négy magyar protestáns változatát sikerült felfedeznem: 1. Pécsváradi P. 1629, 28. — 2. Keresszegi H. I. 1640, 108. — 3. Keresszegi H. I. 1640, 798sq. —4. Czeglédi I. 1663, 275. Tehát a felsorolt négy változat bizonyos morfológiai váltjozásvizsgálatra ad lehetőséget. Míg Pécsváradinál a csábító az ördög, addig Keresszeginél a sátán. Az egyház megjelölése egyöntetűen eklézsia a szövegekben, hiszen a szó 'valamely vallás híveit magában foglaló szervezett közösség' jelentése csak 1416 után kezd névátvitel eredményeként terjedni. 99 Érdemes viszont a szénégető hitéről szóló elbeszélésnek 2. és 4. változatával részletesen megismerkednünk, hogy a történet két redakcióját elkülöníthessük. Keresszegi szövege következőképpen hangzik: „ .. . a szegény Pápisták, mikor az implicita fideit, az az, | a' tudatlan hitet ollyan nagyra bötsüllik, a' minemű vala ama Szénégetőnek hiti, kit mikoron a' Sátán meg-akarna kisérteni, | kérdette a' Sátán tőle, Mit hinne? Amaz feleli: A' mit az Ec- clesia hiszen. Kérdette ismét a' Sátán, Mit hiszen az Ecclesia? I Arra azt felelte, hogy a' mit ö hiszen Harmadszor-is kérdette a' Sátán: Mit hisztek mind ketten? A Szénégető, mivel azt sem | 96 Moser— Rath 308, num. 158. 97 Röhrich, Redensarten 2, 525. 98 Rehermann 403, num. 50. 99 TESZ 1, 724.
