A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések

egyik művéből merítette. Eszerint az állatokat a sátán küldte.

63 Ugyanez a cselekménytípus Georg Gödelmann-nál is előfordult, csakhogy itt a farkas helyett Werwolf (farkaskoldus) szerepelt.

64 Müller Henrik tehát nem állt egyedül a kor teológiai irodalmában, amikor ezt írta: „Ha a Sátán utánok leselkedik, mint edgy Farkas, és ötét el akarja nyelni, azonnal a Jesushoz gyülekeznek, mint a Juhok a' pásztorhoz, és ö nála oltalmat találnak."

65 Az apró szöveges utalásokból kitűnik, hogy az ördög megjelenési formáiban jól elkülönült a két történeti réteg. A „sivó oroszlán" rövid jellé változott a 16—17. században vagy még korábban, de az „eltűnési fok"-on szereplő jel variálódott és állandóan táplálkozott a bibliai hagyományból. Az újabb réteget alkotó ördögelbeszélések cselekmény vázukat megőrizték. i Típusok és változataik az ördögelbeszélésekben Régi középkori legendát elevenített fel Alvinczi Péter postilláiban, amely szerint a remete megöli hozzá közeledő apját. Már Ravasz László felfigyelt erre az exemplumra,

66 és Szabó Lajos közzétette gyűjteményében a Postillák I. kötetéből, 1633-ból származó szöveget.

67 Alvinczi azonban már egy évvel korábban, 1632-ben ismertette ezt a legendát Quadragesimájában,

68 és jelenlegi ismereteink szerint ez a legenda legkorábbi magyar protestáns előfordulása. Jelentősége miatt megérdemli ezúttal az újraközlést: „Köz historiával-is bizonyos, a Remeteséghnek | veszedelmes volta. Egy Remetéhez, Angyali formá-ban, sokszor ment a Sátán, mivel világosságh Angyalának képét, ábrázolhattya ez gonosz lélek és sók szép dolgokról beszélgetett véle. Néha jelent megh || neki réghi szentnek képébe, el annyira, hogy immár nagy hite volt az Remeténél. Az attya-is az Reme- tének néha-néha, látogatni szokta vala az fiát. Egykor midőn az Remetének attya, menne a fiához látoga- | tasnak okáért, egy fejszét vivén válán, hogy megh tér- | tébe fát vágion. Mint leszen az dologh? Az Sátán Angyali formába megh előzi az szegény embert, s — l mond az Remetének: Vigyáz, mert ihon a Sátán, apád képébe jö hozzád egy fejszével, az végre, hogy tégedet megh öllyön, de te hamarkodgyál, ragad ki | az fejszét kezéből és üsd agyon. Azonba oda érkéz- | vén az szegény vén ember, szokása szerént köszönti az fiát: Imez penigh ragadgya az fejszét kezéből, és agyon veri, ez lön virága Remeteségének, édes attyának gyilkosa lön." Alvinczi exemplumának mind középkori, mind reformáció korából származó párhuzamait is sikerült megtalálnom. A középkor legnagyobb 63 Brückner 448, num. 180. 64 Brückner 512, num. 783. 65 MüUer H. é. п. 648. 66 Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés elmélete. Pápa 1915, 209. 67 Alvinczi P. 1, 1633, 376q.=Szabó L. 1982, 146, num. 59. 68 Alvinczi P. 1632, 11/b—12/a = c3/b. 67