A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések
Magyar protestáns ördögelbeszélések DÖMÖTÖR ÁKOS A mítoszi életérzést különös megjelenítő erővel felkeltő élmény történetek a protestáns ördögelbeszélések. Bennük nemcsak az ótestamentumi egyördöghit és az újszövetségi többördöghit tükröződött tarka változatokban, hanem a vallásos gyakorlat új tényanyaggal való kiegészítése. Az ördögelbeszélések tehát mitikus viszonyulást mutattak a 16—17. században élők interperszonális kapcsolataiban, amikor a hitszónokok prédikációikba beleszőtték ezeket. Az ördögelbeszélések tehát a gonosz erő és az ember harcának felelevenítésével a teremtésig vitték vissza a gondolkodást, így hozzájárultak a kozmikus világítás folytonos megalapozásához. Tekintettel arra, hogy az ördöggel vívott küzdelem életmozzanatai többek közt Jézus ördög által való megkísértését is felidézték a Bibliából, az ördögelbeszélések a megváltás előtti állapotot is rekonstruálták az adott társadalmi körülményekben. Az ördög konkretizálása mellett a küzdő emberekben a jézusi cselekvésmodell fogalmazódott meg. A protestáns ördögelbeszélések a gonosz erő oldaláról mutatták meg a rendezett világ megbontása irányában ható magatartás következményeit az egyénben. Az ördögelbeszélések különösen azért feleltek meg a lelki tömegigény kielégítésének a reformáció korában, mert a középkori mágikus tevőlegesség nem funkcionálódott át bennük ideológiává. A forrongó nép a szóhagyomány felújításán kívül az ördögelbeszélésekben a „szent szöveg" ősf orma ját érezte. A reformáció korának formakeresése megfelelt az ördögelbeszélések nyelvi és műfaji kiforratlanságának. A magyar hitvilág kutatása és a protestáns exemplumok A hazai mitológiai kutatások Ipolyi Arnoldtól Diószegi Vilmosig a magyar hitvilág archaikus rétegeit kívánták feltárni. Bár a tudományos vizsgálatok az „ősvallás" ingatag elméleti talajáról fokozatosan a hitvilág legrégebbi körébe, a sámánhitbe vezettek, a kutatás úgyszólván figyelembe sem vette az újabb rétegekbe tartozó keresztyén hiedelmeket vagy a protestáns ördögelbeszéléseket. Anélkül, hogy megismertük volna a 16— 17. századi ördögelbeszélések típusait, olyan felfogás alakult ki éppen az intenzív néprajzi terepmunka alapján, amely háttérbe szorította a korábbi irodalmi-kulturális hatások kérdését. A néprajzi-folklorisztikai kuta59
