A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések
tás legfeljebb csak illusztrációképpen használta fel a 16—17. századi prédikációirodalom gazdag művelődéstörténeti anyagát, és lényegében a recens hiedelemmonda-változatok alapján vonta meg következtetését az ördögképzetekre vonatkozóan. A keresztyén ördögelbeszélések feltárása a protestáns szentbeszédekből megvilágíthatta volna a fejlődés másik irányát a magyar prózafolklórban: a 16—17. századi külföldi (főleg német) irodalmi-kulturális hatások jelentkezését. A magyar folklór hiedelemmondáiban azért fontos a hitvilág legújabb rétegének megvilágítása, mert ez megkönnyíti az archaikus rétegek és a keresztyénség előtti vallásos képzetek konkrét elemzését is. Az ördög elbeszélések és a protestáns exemplumok Az ördögelbeszélések a protestáns exemplumok között külön csoportot képeznek. Ezek az elbeszéléstípusok az életmotívumok ellentmondásos világából, az ember önuralmától, a harmónia megteremtésének és megőrzésének a kérdésétől a genezisig, vagyis a káosz és az összhang témájáig vezetnek. Az önuralom az isteni teremtésmozzanat emberben való érvényesítése, az Univerzumban ható összhangtendencia megvalósulása az egyénben. A keresztyén ördögelbeszélések éppen az összhang megteremtése érdekében az embert a maga diszharmóniájában ábrázolják. Az önuralom dialektikus kérdéskörének megvilágítása érdekében foglalkoznom kell az ördög fogalmával, megjelenési formáival és funkciókörével. Az Antikrisztus-elképzelések problematikája Az Antikrisztus kétségtelenül összetett fogalom, amely bonyolultan tükrözte a reformáció korában az újszövetségi teológiai ördögfogalom keveredését az ótestamentumi sátánológiával, mutatta a középkori jövendőmondó legendák továbbélését, és árulkodott a társadalmi tényezők hatásáról. Ugyanakkor az újszövetségi többördöghit párhuzammal szolgált a hiedelmekben megjelenő gonosz erők seregének. A két keresztyén hitréteg (a sátán és az ördög) egybetolása lényeges funkcionális átrendeződést eredményezett a gonosz erők megítélésének formáiban. A társadalmi erőviszonyok érvényesülésének felfogása differenciáltabb lett, mint korábban. A kozmikus világítás a gonosz erők értelmezésében közelebb került a dolgok természetéhez, amelynek megértését a hazai polgárosodás igényelte, és kifejezésének megfelelő formát keresett. A vázolt folyamat igen szépen rajzolódik ki a protestáns egyházi írók műveiben. Bornemisza Péter szerint Belzebub ördög segítségével végzi az exorcizmust. 1 Ez a kijelentés a sátán és az ördögök funkciókö1 Bornemisza P. 1574, 489. 60
