A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Lukács László: Szent István király a néphagyományban

látszott ki ezekből a mélyedésekből. Kupa herceg védte katonáival a várat, és István katonáival a Szigetdombon szállt meg. Aztán István koldus képében egy abroncstalan kerékkel bekéretőzött a várba, hogy azt megvasaltassa. A fogadóban megevett három tojást, és ptthagyott a tányéron egy papírt, hogy István járt ott. Aztán megostromolta a várat, először a Szigetdpmbról lőttek valamilyen földönhordó ágyúval, aztán az említett várkaput lőtték, majd benyomultak. Kupa herceg menekült száguldó lován, mely emberi hangon is értett. István a mostani Oroszló táján rászólt a lóra, hogy nem őt akarja bántani, hanem csak a gazdáját. S ekkor mondta Kupa lovának: Ó, rossz ló! — Azóta Oroszló a neve Oroszlónak, István ott vágta le Kupa herceget. Nagyberkiben (Somogy m.) ezt a mondát a községtől délre lévő szalacskai várhoz kapcsolják. Egyik szép változatát 1953-ban a 65 éves Farkas László így mondta el Szendrey Ákosnak:

9 Anyámtól hallottam, hogy legutóbb innen verték ki a törököt Szalacskáról. Sokáig ostromolták Szálacska várát a pusztából Szent István király. Itten azonban nem ment semmire sem, mert bekerített vár vplt, fallal. Ekkor valahonnan megtudták, hogy délről van egy vaskapu, és innen van összeköttetés a török hatósággal, ö, Szent István elment kódis képében, egy szamárral, bement, összetörött egy kereke, és bement kereket kérni. Egy öregasszonyhoz ment be. Mindent kitudakolt, hogy hol lehetne mit csinálni, érdeklődött. Az asszony ebédet adott nekie. A fia oskolában volt. Abban közben az asztal alatt és alá írta: „Ma bevettem Szálacska várát." A gyermek megjött az oskolából, nézte az írást, és kérdezte az anyját: „Édesanyám, ki volt itt?" Azt mondja, egy öreg kódis, adtak neki önni, eltörött a kereke. Az volt Szent István király. Mindjárt jelentik eztet, őrség ment a kapuhoz, hogy senkit ki ne engedjenek. Közben odaért az öreg kódis, hogy viszi a kereket a vállán. Megállítják, hogy nem lehet kimenni, ö ott rimánkodik, ott a kis szamara kint. Akkor az egyik őr megfogta, azt mondta neki: Olyan orrod van, mint Szent István királynak! De osztán kiengedte, hogy menjen a szamarához. Akkor osztán a jenői határban van Sapkatötős, nagy mocsár van, nem tudtak átjönni a Szent István király katonái. Sapkával hordták össze a tőtést, Ezt a mai, napig is Sapkatötősnek nevezik. Ekkor délről, a harmadik oldalról belőtték a vaskaput, ekkor bevették Szálacska várát. Kupa herceg uralkodott ott ebben a várban, ennek a névnapjára mindig ki lett téve egy nagy aranyökör, arany ekével, ostor van a béresgyerek kezében. Ezer évvel ezelőtt volt ez. A fehérvárcsurgói homokbányában található ember formájú kövek kialakulását azzal magyarázzák, hogy István király könyörgésére az Isten kővé változtatta a túlerőben lévő ellenséget, a tatárokat. Ez is Szent László-mondakörből örökölt mondaelem. A 16. század első harmadában keletkezett Érdy-kódexben azt olvashatjuk, hogy László király erős imádkozással kőbálvánnyá változtatta a menekülő tatárokat. István király hasonló cselekedetéről szóló történeti mondáját a Fejér megyei Bodajkon gyűjtöttem, az 1909-ben született Barabás Pálné így mondta el: 9 Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára, Budapest. Lelt. sz.: 4030. 44