A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Csiszár Árpád: A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig
A bérlet megkötése előtt a várható termést a bérelni szándékozó kiszsidó gondosan felmérte. Ehhez szakértelem kellett, voltam vele ilyen becslésen. Júniusban kellett menni, akkor amikor a kisalma már akkorára nőtt, hogy lefelé csüngőre fordult. A lombok közé úgy kellett bekukucskálni, hogy a becslő az ágak alsó felét láthassa. A várható hozamban már tapasztalatai voltak és így kötötték meg az üzletet. Szamossályiban több zsidó család lakott, akik így béreltek kertet, aztán szekérrel árulták a hulló gyümölcsöt is. Érdekes, hogy véletlenségből sem hallottunk arról, hogy parasztember így bérelt volna és az esetleges kis tőkéjét így reszkírozta volna. Az 1920-as évek közepétől megindult a területen a modern kertek létesítése, a Jonathan alma telepítése. Kisebb-nagyobb gazdák egyaránt telepítettek gyümölcsösöket és megindult az alma nagybani vásárlása. Ebbe Katz Jenő és más hozzáértők érdekesen kapcsolódtak bele. A termelő gazda nem tudott tájékozódni a nagybani kereskedelem irányában. De a területre érkező nagybani vásárló kereskedők sem ismerték a vásárlási lehetőségeket. Volt, akinek tíz vagonnyi is kellett, de ezt nem találta meg egy helyen, sőt nagyon sokszor csak kisebb tételeket találtak egy-egy gazdánál. A szükséges mennyiséget esetleg még egy falun belül sem találták meg. Katz Jenő és más hozzá hasonló gyümölccsel foglalkozó kiszsidó szakértőkké, közvetítőkké lettek. Minden kertet ismertek a környéken, tudták az abban levő gyümölcs mennyiségét és minőségét. A Pestről vagy akár külföldről érkező vásárlók ilyen szakértő segíts'eget kerestek. Ebben az időszakban különösen szükség volt a szekérre és a lóra. A vonattal vagy gépkocsival érkező nagykereskedők az úttalan utakon a távoli kertekben sokszor kénytelenek voltak ezt is igénybe venni. Az 1930-as évek legvégére ez a szakértőség viszonylagos jobb életet biztosított. Nélkülözhetetlen munkát végeztek és ezért mind az eladótól, mind a vevőtől előre meghatározott százalékot kaptak. Erre az időre már sok volt a nagyüzemi zsidótulajdonban levő gyümölcsös is. Ilyen volt a csengeri Berger és Reingevüldz cég, amelynek száz holdnál is több gyümölcsöse volt. Az övé lett a tatárfalvi Rigós is. Szegényzsidók ezentúl is egész nyáron keresztül laktak a Rigóson. Az utolsó ilyen nagycsaládos szegény, Rózemberg nevű volt. Bergerék nem hagyták cserben azokat a képzett zsidókereskedőket sem, akik a kereskedelemben visszább húzódtak. A termelésben, szállításokban felügyelőként alkalmazták őket. Tatárfal vára Szamossályiból járt tojásszedő zsidó. A tojás felvásárlásához a falvakat egymás közt felosztották. És egy—egy falubban mindig ugyanazokon a napokon érkeztek meg és ilyenkor nagy karoskosárral a karjukon végigjárták a falut. Ezek gyalogzsidók voltak és karjukon 30— 40 kg tojást is cipeltek. Nem vitték át minden esetben közeli központba a felvásárlókhoz, hanem letették az illető faluboltosánál és azéval vitték tovább. Ezek a tojásszedők árultak aztán a faluban tűzkövet és ezerédest, amik csempészáruk voltak. A közeli cseh határ adott erre lehetőséget. Katz Jenő csegöldi sógora egy Csehszlovákiából hozott fél zsáknyi bors miatt bukott le és szegényedett le a büntetésektől. (A cseh határon akkor a kettős birtokok miatt aránylag könnyű volt hozzájutni az olcsóbb cseh áruhoz.) A parasztok is átjártak rendszeresen a beregszászi piacra. 437
