A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Csiszár Árpád: A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig
vább kellett vinni. Katz Jenőtől úgy tudtam, hogy a tél vége felé és tavasszal tíz mázsás tételekben is volt eladó tengerije. Az ilyen kiskereskedő általában mindennel kereskedett, amire a piacnak igénye volt és valamilyen haszonnal eladható volt. Ehhez természetesen ismerni kellett az általa bejárható terepet. Ismerni kellett a terméseket és az emberek hitelképességét. Ezt különösen akkor, amikor nagyobb kocsmai hitelezésekről volt szó. Tudni azt, hogy hol, mikor lesz olyan bál, amelyhez a hatóságoktól helyszíni mérési engedélyt lehetett kérni és kapni. Erre, ha helyben volt, áruval kellett felkészülni. Külön ki kell emelni a gyümölccsel való kereskedést. Ez Katzéknak és a hozzájuk tartozó másfalusi kis zsidóknak, speciális kereskedelmi területe volt. A szamosháti kis falvakban a folyó félszigetszerű nagy kanyarulataiban ősi gyümölcsösök voltak. Ezeket Szegeknek nevezték és nevezik ma is a Tiszaháton is. A legkülönbözőbb gyümölcsfák alma, körte, szilva, dió voltak. Ma úgy emlegetik ezeket, hogy • dzsungel. A parasztgazdák jórészt maguk kezelték, gondozták ezeket. Az aljukat elsősorban kaszálónak tartották. De voltak olyanok, akik szívesen adták el egytételben a termést. A gazdák kis feleslegét is felvásárolták és elfuvarozgatták olyan helyekre, ahol piacot találtak. Megemlegettek ezek közül néhányat. Ilyen volt a szamostatárfalvi Rigós, a Sápszeg a csegöldi Berek és a hermánszegi Sóskert. A Tisza mellett a gulácsi, a jándi, a varsányi Szeg stb. Ezek közül szinte testközelből ismertem a Rigóst és abban a kis zsidó gyümölcskereskedő munkáját. Rajta keresztül gyermekkoromtól kezdve minden nap mentem a Szamosra, felnőtt diák koromban is naponta találkoztam és beszélgettem az ott található zsidókkal. Ebből kb. egy holdnyi rész egy csengeri Litman Ármin nevű zsidó tulajdona volt. Az ő anyja már tavasszal kiköltözött ebbe a kertbe egy összetákolt sufniban lakott, a fia oda járt ki hozzá. Édesapám két közhálóval halászgatott a Szamoson, ehhez társ kellett és nagyon sokszor ment vele ez a Litman Ármin. Már akkor, kisgyermek koromban megtudtam azt, hogy Árminnak csak a pikkejes pénzes hal kell. Nagyon csalódott, ha történetesen csak harcsa volt a fogás. Nyáron át a család a szombatokat is a kertben töltötte. Ennek a közelében voltak azok a többi kertek, amelyeket a zsidók bérben használtak. Voltak évek, amikor egy-egy darabot ezek az Árminék is béreltek. A legnagyobb volt ezek közül a kertek közül ott, Erdélyi Gyula lassan tönkremenő kis dzsentri úr kertje. Ebben minden évben volt zsidóbérlő, akik gyermekeikkel együtt ugyanúgy töltötték kint a nyarat, mint Litmanék. A velem egykorú fiúkkal gyermekkoromban cimboráskodtam. Nagy élményem volt egyszer, hogy amikor együtt játszottunk én az ollót valamiért hozzáfentem az ottlevő késhez. Az asszony szinte kétségbe esett: most a kés tréfli lett, mivel fogok én most már vágni! Ezeknek a kerteknek a bérlete rizikót jelentett. Katz Jenő a csegöldi Berekben bérelt. Amikor egy-egy nyári zivatar mutatkozott, tele volt félelemmel és elmondta, hogy a feleségének a kis hozományát mintegy 1500 pengő egészen belefektette most egy vihar vagy jégeső elviheti. О nem lakott kinn a kertben valami társat tartott kinn kerülőnek a gyümölcsérés idejére. 436
