A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Csiszár Árpád: A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig
Jenő a zsidókra vonatkozóan így fogalmazta meg a nyakkendőviseletet, h°gy »a zsidóknak az a fontos, hogy a nyakkendő legyen fenn még akkor is, ha a farán van egy lyuk." Szállóigeként maradt fenn ez a mondás. A kalapviseletről meg lehetett ismerni zsidóinkat. Általában szélesebb karimájú sötét, körbe begyűrt kalapot hordtak. A parasztság általában a szemébe előre húzta a kalapot, a zsidó feltaszította azt a homlokára. Gyász alkalmával, amelyre a zsidótörvény a ruha megszaggatását parancsolta, a zakó, vagy mellény hajtókáját bevágták, vagy megszakították. A zsidó kereskedő, vagy kocsmáros megszólítása a parasztság részéről általában úr: Katz úr, Berger úr, stb. Névről csak különleges helyzetben levő nagyobb gazdák szólították őket. Ez természetes volt. Kevés is volt az az alkalom, amikor a különböző szórakozásokon akár együtt, akár egykorúakkal is együtt szórakoztak volna, ök sem jártak fonóba, bálba és a lányok is jól tudták azt, hogy egy esetleges közeledés nem fér bele a zsidóság életrendjébe. Ha maradt is a fiúk közt a tegeződés, valamelyest a távolságtartás is hozzá tartozott. A parasztlegény társainak a maga emelésére mondta, hogy X. vagy Y. pertu barátom. Az urazás egyik szállóigévé lett. Gyermekkoromban mondták Tatár falván Fási Albert fiát felvették a csendőrséghez. Amikor először szabadságra hazajött, természetesen bement a kocsmába is és ott az öreg Katz Józsefet úgy szólította meg, hogy Józsi bácsi. Az öreg bement a feleségéhez és ezt mondta: Here te Reba ez az Albi fiú még azt mondta nekem, hogy Józsi bácsi! Az úri helyzet kifejezésénél a zsidóknak egy külön vallásos származás szerinti rangsora is volt. Megemlegették, de a köznép nem sokat értett belőle csak egy-egy gyász alkalmával kerestek és kértek valamilyen magyarázatot. Ezek közül legfeltűnőbb volt általában a gyász, mivel a gyász napjait a földön ülve töltötték el. Ä falusi temetések általában az egész falu részvételével a halottas udvaron történtek. Egyes zsidók, így a mi Katz családunk férfi tagjai is elmentek ugyan a temetésre, de a halottas udvarra nem léptek be, kint maradtak az utcán. Magyarázatul aztán Katz Jenő elmondta nekem, hogy ennek oka a zsidó vallási rangja. A törvényt ugyan a rabbi őrzi, de az igazi rangot a templomban a tórához való felmenetelt, ősi családi rangsor őrzi. Izraelen belül a papi nemzetség, a Lévi nemzetsége. Lévi nemzetségén belül az első főpap Áron utódai a főpapi nemzetség. Ezt nemzedékről nemzedékre, szájról-szájra tartották emlékezetben és tiszteletben. A környéken egyedül ők azok, akik ebből a nemzetségből valók. Ha szegények is a zsinagógában elsősorban nekik van joguk a tórához menni. Nem egyszer gazdag előkelő zsidók megkérik őket, hogy azon az alkalmon adják át ezt a rangot. És nem egyszer még meg is fizettek érte. Viszont a kohéneknek több tilalma van. így az is, hogy halottas udvarra nem léphetnek be. Megmutatta azt is, hogy kell három ujjal adni az Ároni áldást. A férfiak dolgát illetően egyelőre csak a falu lakosságától elkülönülő jegyekről volt szó. Nagyot hibáznánk, ha ezeknél állanánk meg. De ezeken túl, van a zsidó férfiaknak az a mindennapi élete, amivel a családot eltartják és munkájukkal bekapcsolódnak a falu életébe. 434
