A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Benő Éva: Szatmár megyei néprajzi leírása 1854-ből

3. ábra Az esküvő nap estéjén, és éjszakáján van a menyekző. A vőfélyek felbokrétázva, és pántlikázva, kendőkkel felczifrázva járnak házról házra, s hívják meg a vendégeket.. Nagyon sokat tartanak arra, s fődicsőségnek tekintik, ha a menyekzőben a község elóbbkelői is megjelennek. A terített asztalnál a főhelyet mindig a menyasszony foglalja el, mellé rendesen a lelkészt vagy valamely előbbkelő urat szokás ültetni, kinek azután kötelességében áll, a menyasszony körül az asztalnál előforduló szolgálatokat teljesíteni. A vőlegény mellé a nyoszolóleányok, vagy más előbbkelő idegen leányok helyeztetnek. Az összes lakmározók közöl, a vőfélyek kötelesek szolgálni. Egyikök ételt hord, a másik a kiürült poharakra vigyáz, s azokat haladéktalanul tele töltögeti. Magyar menyekzőben csak valamelyik vendég különös kívánatára szolgálnak vízzel, különben az asztalon csak borral telt üvegeket, és kancsókat szemlélhetni. A vőfél minden étel feladatáskor verset mond. Ilyenformán: A leves-feladáskor. A mi házigazdánk, és háziasszonyunk Azon van, hogy mi most vígan együnk, igyunk, Itt van már a leves, főtt jó marhahússal, Tessék fogyasztani jó appettitussal. A hús-feladáskor A leves ételnek itt a czimborája, . Ezt nagyon szereti magyar ember szája, Vőfélyi tisztemre mondhatom jó étek, A tálba ott hagyni hírmondót is vétek. Egyenek, uraim, azután igyanak! Húzd rá te új magyar, hogy jól vigadjanak. 410