A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Felhősné Csiszár Sarolta: A népi mosás Szatmárban és Beregben

/ Különösen így volt ez egy-egy tavaszi és őszi nagymosáskor, amikor a nagy mezőgazdasági munkák befejeztével az eszközök tisztítására került sor, vagy tavasszal, amikor a pokrócokat, vagy a letevőben lévő ruhákat mosták. A heti mosás gyakorisága a módtól függött. A ritkábban történő heti mosás rangot jelentett, mert azt ífejezte ki, hogy elegendő ruha van a háznál. Ez természetesen a nő szorgalmát is jelenthette azt, hogy sokról gondoskodott. A letevőben lévő reprezentatív ruháknak az időnkénti átmosása is főképpen a rangnak, az ügyességnek a bemutató alkalma volt. Ezeket mindig hosszú köteleken terítették ki úgy, hogy az az utcáról is jól látható legyen. Kisebb mosásoknál is előfordult, hogy nem használtak mosószéket. Ilyenkor a mosás deszkán, vagy ahol a vízparton erre lehetőség volt, kövön történt. A mosás minősége a szapulástól függött. Ha a ruha jól meg volt kelve, akkor nem kellett sokáig sulykolni, de ha a szapulás nem sikerült, keletlen maradt a ruha, azt már a sulykolással nem lehetett rendbe hozni. Ilyenkor a ruha kiterítve, a szamosháti mondás szerint, csak olyan daru színű lett. Ugyancsak kisebb mosásokat gyakran bonyolítottak le olyan kutak mellett, amelyiknek lágy volt a vize. Ennél a mosószéket a kút mellé állították, mellé tették a mosóteknőt, vagy egy nagy dézsát, amit meghúztak kútvízzel. A sulykolás már itt is úgy történt tovább, mint a nyílt vizén. A ruhát belemártották a vízbe, rátették a mosószékre, a sulyokkal többször rácsapkodtak, majd ezt néhányszor megismételték. Volt úgy, hogy nem is a ruhát mártották vízbe, hanem a sulyok lapjával löttyintettek rá egy kicsit. A sulykolás addig tartott, amíg a ruha ki nem tisztult. Ott is sulykoltak udvaron, ahol nem volt jó a kút vize, de a jó kútvíz közel volt. Ilyenkor vederrel hordták a vizet és úgy végezték a mosást. Szappannál történő mosás A múlt század közepétől a viseletben egyre döntőbb szerepet kaptak a gyárilag készített, nem kenderfonalból, házivászonból készített anyagok. Ezek elsősorban a felső ruházatnál szaporodtak meg. Majd lassan a század elejére egyre ritkul a házivászonból készült fehérneműk használata is. Ezek tisztítása más eljárást igényelt. Ekkortól kezdett szélesebb körben elterjedni a szappan használata. Bár a szappankészítés nagy múlttal rendelkező foglalkozásnak számított, már a XVII—

XVIII. században sorban alakulnak a szappanos céhek, a parasztságnál a szappan használata és a szappan készítése csak a múlt század végétől kezd általánossá válni. A szapulással történő mosás mellett megjelenik a mosásnak egy sokkal egyszerűbb, sokkal primitívebb formája, a szappannal, kézi dörzsöléssel való mosás. Ennél a mosásánál nem válik el olyan tisztán, mint az előző mosásnál látható, a vegyi mechanikai folyamat. Itt a kettő mindig együtt, egyszerre jelentkezik.