A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Felhősné Csiszár Sarolta: A népi mosás Szatmárban és Beregben

Mángorlás. Beregi Múzeum fotótára. Lelt. sz.: 7195 Felvétel helye: Gergelyiugornya, 1971. vei vasárnap soha sem mostak, széltében használatos volt a tréfás kérdés: Ha valaki szombaton szapul, mikor mos? A felelet erre: mi kormos? az üst feneke. A mosás eszköze a mosószék és a sulyok. A mosószék mintegy méter hosszú, 30—40 cm széles, kb. 80 cm magas szék volt, négy, kissé ferdén befúrt lábbal. Szatmárban a mosószék első két lába 8—10 cm-rel rövidebb volt, mint a hátsó, hogy előre lejtsen. Ezt így kifejezetten csak a mosásnál tudták használni. Másutt, általában Beregben a mosószéknek is egyforma lábat csináltak, hogy más célra is felhasználható legyen. Az ilyen mosószék leállítása úgy történt meg, hogy az első két lábát lesüllyesztették. Ezt a mosószéket a jégen nem lehetett használni. A sulyok egységes alakú, egy fábó kifaragott, nyelével együtt mintegy 30 cm hosszú, 10—12 cm széles 4—-5 cm magas, lapos ütőszerszám. Tetejére ritkán díszített, a vége mindig fecskefarkosra van kiképezve. A jégen történő mosáshoz ezeken kívül hozzátartozik még egy kisebb dézsa is amibe a kézmelegítéshez enyhes vizet tettek. Az eszközök milyenségéből is következik, hogy Beregben a téli fonalmosáshoz ritkán használták a sulykot és a mosószéket. Itt leginkább kis léket vágtak, ezen keresztülfektettek egy deszkát, amit beszórtak szalmával és csutkaízékkel, erre álltak, vagy térdepeltek rá. Ilyenkor a 386