A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Páll István: Ember- és állatábrázolások a magyar népi építészetben

. • Ember-és állatábrázolás a magyar népi építészetben PÁLL, ISTVÁN A magyar népi építészet kutatói munkáikban az egyes épületek leírása során többnyire megelégedtek a díszítőmotívumok felsorolásszerű megemlítésével, azok gyökeréig csak igen kevés munka hatolt le. A magyar nép díszítőművészetét tárgyalva DOMANOVSZKY György is megjegyzi, hogy „népművészetünknek éppen ez az a területe, melynek múltjáról legkevesebbet tudunk, és amelyre még csak nem is következtethetünk. Bizonyosra vesszük azonban, hogy különösen ott, ahol az építkezésben sok faanyagot használtak fel, a házormok, a mestergerendák, kapuk és kerítések díszítettek voltak. A nyugalom, a jobb mód megteremtette az alapját az otthon belső és külső díszítésének is."

1 Mivel a legrégibb festett, faragott faormú ház 1813-ból maradt ránk, nem tudjuk, hogy volt-e díszítés a középkori magyar falusi házak oromfalán. Abból, hogy az e korból származó díszítések magas színvonalúak s kifinomult gyakorlatot mutatnak, feltételezhető, hogy a régi magyar falusi lakóházakra is kerültek díszítések, ha az építtető vagy a kivitelező mester ezt igényelte. Egyébként a fa oromfalon mindig volt szellőzőnyílás, s ez magában hordozta annak lehetőségét, hogy azokat díszes formájúra készítsék.

2 Építészetről lévén szó, természetes, hogy az elemek java része a szerkezetből adódott, és csak igen kevés a rátett, applikatív díszítmény. Ugyancsak ritka a körplasztika, a szoborszerű megjelenítés. Ebbe a kategóriába az építészeten belül csak néhány, körben megmunkált figurális és ornamentális faragást sorolhatunk: ilyenek a kapu- és tornácbálványok s a kovácsok vas házoromdíszei.

3 Vizsgálódásunk központi kérdése az, hogy a lakóházakon megjelenő díszítéseknek csupán esztétikai funkciójuk volt-e, vagy pedig jóval korábbi, ősibb elemeket hordoznak magukban. Tény, hogy a mai néprajzi gyűjtés során ez utóbbiakra csak igen ritkán kapunk adatokat; az épületeken található ember-, állat- vagy virágmotívumokat már csupán díszítőelemként ismerik. Ha azonban mélyebben vizsgáljuk a jelenségeket, legnagyobb részüknél távolabbi gyökerekig juthatunk el. Bizonyos motívumoknak a házon és a lakótelek többi objektumán való megjelenése azok védelmét szolgálta. „A fő motiváló erő a biztonság igénye, az ember biztosítani igyekszik saját védelmét és a létfelté1 Domanovszky György: A magyar nép díszítőművészete. Budapest, 1981. 1/85. 2 Tóth János: Népi építészetünk hagyományai. Budapest, 1961. 71—72. 3 Domanovszky Gy. i. m. 1/42—43. 339