A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Dankó Imre: Bátor Opos-Vid és Beowulf. Angolszász–magyar mondapárhuzam az Ecsedi-láp sárkányának mondájában
Beowulfban is szerepelnek. Ezek szerint Opos, vagy Vid maga vállalta a sárkány elpusztítását. Tudatosan segíteni, segítséget nyújtani jött a királynak, illetve a környék, az ország lakosságának. Tehát Opos—Vid nem idevaló, hanem idegen, aki szántszándékkal segíteni akar a bajbajutott királyon, országon. Az Ecsedi-láp sárkánya a vízben élt, illetve egy hatalmas, a vízbe épített palotában. Ez az építmény is kifejezője a sárkány erejének, légyőzhetetlenségének. Egyik fő jellemzője az, hogy megközelíthetetlen, s abban a motívumban, hogy Opos—Vid a saját kastélyába öli meg a sárkányt, megint csak az mutatkozik meg, hogy a sárkányölő vitéz erős is, meg ügyes is, meg tudja közelíteni a vízbeépített kastélyt, be tud hatolni az építménybe és ott képes megölni a félelmetes sárkányt. A más sárkánymondával, jelen esetben a Beowulffal való összevetés szempontjából nagy jelentőséggel bír az a motívum is, hogy a sárkányölő vitéznek bizonyítékokkal kell szolgálnia afelől, hogy a sárkányt valóban megölte, hogy tényleg elhárította a veszélyt a király, az ország, a környező terület lakossága felől. Az Ecsedi-láp mondájában ezért, vitézi tettét bizonyítandó Öpos—Vid kivette a sárkány három fogát s azt vitte fel a királynak annak igazolására, hogy a "sárkányt megölte, hogy nem kell tovább félni a sárkány garázdálkodásától. Jellemző aztán az a folyamat is, hogy mi lesz a bizonyságul bemutatott három sárkányfpgból, vagy esetleg magából a megölt sárkányból. Az Ecsediláp sárkánymondájának minden változata megegyezik abban, hogy a három sárkányfogból lett Bátor Opos (Vid) címere. Címerállata pedig maga a sárkány lett, amit a címerpajzs szélén, nem minden esetben körbevetten, gyakran a saját farkát a szájában tartó, beharapó sárkányként ábrázoltak. Az is figyelemre méltó motívum, hogy a vitéz hőstettéről meggyőződött király gazdagon megajándékozta a sárkányölő hőst, óriási kiterjedésű földbirtokot ad neki. A birtokadományozás azt jelentette, hogy az idegen vitézt, az önként segítségükre siető hőst társadalmilag-jogilag is befpgadtuk, elismertük. A Beowulf-monda, amellyel össze kívánom vetni a Bátor Opos—Vid, illetőleg egy helyen András mondáját, több részből tevődött össze. 19 A monda zöme az eddikus időkben, a germán ősmondák világában, a mai Dánia területén, Dél-Skandináviában, a mai Svédország déli területein, keletkezett, az V— VI. században. A Beowulf-monda egyes elemeit aztán a Dél-Skandináviából, Dániából szétáramló germán törzsek elvitték magukkal új szálláshelyeikre, a Csatornán átkelő csoportjaik még Britanniába is. A Beowulf mondakör aztán Northumberlandban a VIII. század folyamán állt össze, de csak később, a X. században írták le; legrégibb kézirata a X. század végéről maradt ránk. A germán őshaza és őstársadalom gazdasági, társadalmi és kulturális jellemzői a maguk pogány mivoltában kerültek el ilyen formán messze területekre, ahol is az egyes részek némi keresztyén motívumokkal bővültek, úgy, mint a Niebelung mondakör több részlete is. A Beowulf „eposznak" óriási, minden részletkérdésre kiterjedő, közel két és fél évszázados irodalma van. A kutatások elsősorban nyelvi és költészettani analízisek voltak. Meghatároz19 Szirmay Antal: Szatmár vármegye fekvése, történeti és polgári esmérete. II. Buda, 1810. 79. 26
