A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Zsupos Zoltán: Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper

pirított kenyeret aki megeszi: szintén úgy sietnek a vevő emberek, akár Kalmár, akár Korcsmáros légyen, az ő házára menni." Nem minden gyógyító és rontó népi specialistát vádoltak meg, Kristófnénak azonban ezen képességi mellett természetfeletti erőt tulajdonítottak. Valószínűleg ez volt a végső, legnyomatékosabb érv boszorkányságának bizonyításához. Ténylegesen végrehajtott mágikus tevékenységeitől jól el lehet különíteni azokat, melyek a valóságban véghezvihetetlenek. Így pl. veszély esetén el tud tűnni: „Én azon megijedvén, mondom néki: Boszorkány vagy te ördög lelkű, bizony majd megváglak, mivel kivontam volt a kardomat reá, ezt mondván, össze csapta a kezeit Kristófné, hahazva monda: ha, ha s azonban eltűnt előlem. .." Macskává tud változni: „Néhai Szabó Gergely leánya (16 éves) ...az akolra ment volna Vaj szar Űr házánál, hogy oda fel lett volna az aklon, eleibe áll Kristóf Vargáné, kit meglátván megrémült, s legottan macskává váltás által ugordván egy deszkán, elszaladt, s a leány is alá jött Íziben az akolrul." Meg tudja akadályozni a felette való törvénykezést: „Amikor a szegény Ür megholt, s hogy eltemették, harmad nap múlva jött Kristófné, s azt kérdi tőlem, hoj vagyon az a ruha, akivel az Urad állát, kezét és lábát bekötötted volt; Én mondám, a koporsóba töttem. ö azt mondja: Bolond vagy te, ha eszed volna, nem tetted volna a koporsóba. Arra kérdem, miért? Azért, hogy hasznát vehetted volna. Én csakugyan nem nyughaték, hanem megkérdeztem tőle: Mire való lett volna? Sokára ezt mondta: Amikor valaki törvénykezni akar, kösse az olyan ruhát a jobbik lábára a térdéhez, soha törvényt nem szolgáltathatnak reá, hanem megkötődik a Törvény tevőknek a szájok." A praktikáiban megzavaró koldus után tüzet hány: „ .. . egykor füvet főzvén, s egy kuldus bé jővén a házba, tüzet hányott a kuldus után." Köszön a víznek: „Hallottam azt is, hogy a Sajó mellett feljővén hazafelé Kristófnéval, köszönt a víznek, mondván: Adgyon Isten jó estvét szent víz, áldott víz, azonban többet is tótul berbitélvén a vízben megmosta lábait, kezeit, s orcáját." Meg tudja állítani az esőt: ,,A butykost, hogy megfőzte, azután ládájába tette, amikor esőnek kellett volna esni, gyakorta bé borulván, akkor mindgyárt vitte a patakra a butykost, háromszor megfordétotta a vízben, azután háromszor emelte fel az égre, mindgyárt elállott az eső, ha szintén esni kezdett is." Képes arra, hogy az asszony kívánságára nagy távolságra lévő urát hazahozza: „Egykor kérdeztem Csucsomi Mártától, minek főzitek azt a butykost? Arra azt felelte: Dühös asszonynak a leánya, nem is néked azt tudni, ha te nékem adnál nyolc poltúrát, én te veled is tennék, ha száz mérföldre volna is Urad, egy éjszaka hazahoznám egy bakon." Este meztelenül, fekete lovon ülve akar egy fiatal fiúra nyargalni. Egykor a fiát meg akarta verni, elszaladt előle, kizárta. Estefelé azonban haza akarván jűni az inas, az ajtón bé nem jöhetett, hanem az ajtó előtt ott volt. Este kilenc óra tájban kezd iszonyúképpen kiáltani az inas, mondván: Szívem édes anyám lelkem anyám, ne hagyjatok; A kiáltásra kifutottam az ajtóra, fel nyitá az ajtót az inasnak. Hát négykézláb búj az inas bé nagy rémülésbe. Kérdettem tőle mi lelt? Monda: Egy fekete lóval, mintha Kristófné lett volna a lovpn, csak egy fej kötőben erővel reám akart nyargalni, feltapodni: ezzel csak bé vittem az inast." Egy másik esetben a lóvá tett, megnyergelt ember hátán történő nyargalással fenyegetőzik: „Esztendőt sem mulatott el; várjon rá csak, előtte lesz, eleget nyargalódhatik még." A felsoroltak között megtaláljuk a boszorkányok legjel236