A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Zsupos Zoltán: Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper

lemzőbb tulajdonságait: a metamorfózis valamint a láthatatlanná válás képességét, s megjelenik előttünk a hiedelemmondákból jól ismert, a lóvá tett ember hátán lovagló boszorkány alakja. A boszorkányság gyanújába kerüléshez a felsoroltak elég alapot nyújtottak, azokat csak kiegészíti az az eset, amikor „ ... karácsony előtt, három éjszaka este ment el Kristóf né, reggel jött haza, hon járt, azt nem tudja, kérte, hogy szoptassa a gyermekét." Erősíti a gyanakvást, mikor a Süveges Mihállyal való kapcsolat miatt őt megfenyegető asszonnyal beszél: „En egynéhány ízben fenyegettem Kristófnét, mondván néki: Mit gondolsz is Boris, hogy nem félsz az Istentől, bizony meg vér az Isten, világosságra jön valaha gonosz cselekedetek, ő erre azt monda: én nékem csak így kell már elvesznem, el nem hagyhatom." A közösségben általánossá vált vélekedés híre túljutott a városon, a Rozsnyóra járó idegenek is hallottak róla. Egy éjszaka a Rimaszombatba való Eötvös Péter rozsnyai szállására tartva Rudna közelében találkozott Vargánéval harmadmagával, aki hívta Rudnára horozni. A férfi azonban megijedt tőle, kivonta a kardját, mire az asszony eltűnt. Házához sietett, hogy megnézze otthon van-e, s férje válaszára, hogy „oda hátra vagyon, dolgát végzi", félelemmel teli szavakkal búcsúzott el: „mondd meg néki, hogy valami nyavalyám ne essék, mert ő bizony nyilvánvaló boszorkány s ördög..." Az asszony a férfival való találkozáskor tagadja a boszorkányság vádját: „no hóhér fiú, ilyen mocskos állapotot szóltál reám, részeg voltál te akkor, csak elveszett volt az eszed s a szemed fénye. Nem tagadom, én voltam, de féltem tőled, hogy le akarsz nyomni..." Eötvös szállásáadónőjével beszélgetve azonban ellentmondásba keveredik, melyből nem tudja kimagyarázni magát: „Leülvén azt kérdé tűlem: hol vagyon az a dühös fiú, az Eötvös? Hiszen az éjszaka oda jött hozzánk, engem keresett. Én pedig az ágyban feküdtem az Uram mellett. Én erre azt mondám néki: hiszen ha ott feküdtél miért nem szólottál hozzája, holott boszorkánynak, ördögnek kiáltott, ö erre azt feleli: Ügy, úgy, hiszen az volt a nagy bolondság, hogy nem szólottam." Egyházi hatásra a népi hitvilágban a rosszat megszemélyesítő ördög fogalma gyakran a boszorkányhoz kapcsolódik. A boszorkány—ördögazonosítás itt is megtörtént, ez azonban nem több annál az általánosításnál, hogy a természetfeletti erejű személy, a boszorkány cselekedete az ördög műve, a boszorkány ördög lelkű. A vád szerint a boszorkányok az „ördög eszközeivé, cimboráivá" teszik magukat. Figyelemreméltó, hogy maga a boszorkánysággal vádolt asszony — egy már korábban idézett esetben —, a rontást okozó, béka képében megjelenő személyt azonosította az ördöggel. összegzésként megállapítható, hogy a tanúvallomások nem szólnak arról, hogy a vádlottat foglalkozása vagy külseje predesztinálta volna a boszorkányságra. A tanúk a kihallgatás során nem előre megfogalmazott, konkrét kérdésekre adtak választ, hanem saját tapasztalataik alapján mondták el a döntően a valóságban is megtörténteket, így — a lejegyzés okozta változást leszámítva — vallomásaik jórészt torzításmentesen közvetítik a boszorkánynak tulaj doni tottakat. Nem áll rendelkezésünkre a boszorkánysággal gyanúsított személy vallomása, az ítéletből csak azt tudjuk, hogy nem vállalta el az ellene felhozottakat. Az azonban világosan kirajzolóHik, hogy mit soroltak Rozsnyón 1676-ban a boszorkány reperto237