A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Zsupos Zoltán: Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper
dehne. 5 Egy ilyen, sok megpróbáltatással teli, átmeneti időszakban került a boszorkányság gyanújába egy fiatalasszony. A per vádlottja Leibitzer Christoph Vargáné Borbála. Társadalmi helyzetéről annyit tudunk, hogy egy varga mesterember feleségeként közepes anyagi viszonyok között élő többgyermekes fiatalasszony. A betegeket gyógyítani tudó, sokféle praktikát ismerő tudós asszony hírében álló nő összeütközésbe került környezetével. Ennek elsődleges forrása valószínűleg nem babonás eljárásokat alkalmazó gyógyító tevékenysége, hanem az volt, hogy minden áron meg akarta szerezni magának Süveges Mihályt, aki pedig törvényes feleségével élt. Házasságtörésre törekedve megsértette az egyik alapvető közösségi normát, mely miatt konfliktusba került a város közösségével, s a fokozatosan elmérgesedő helyzet egyenesen vezetett a boszorkányvádhoz. A per során kihallgatott 17 tanúból 13 nő, 4 férfi, ebből egy házaspár. A nők átlagéletkora 33, a férfiaké 36 év, körülbelül hasonló korú lehetett a vádlott is. A tanúk az általuk elmondottakat saját szemeikkel látták, Kristóf né szájából hallották, de közülük többen, így a 18 éves Pacsai Erzsébet, a 26 éves Maczko Borbála, a 29 éves Kutyái Anna, valamint a Simon házaspár maga is tevékenyen részt vett cselekedeteiben. Néhány esetben megemlítik, hogy pl. Grétével ment ki a mezőre füvet szedni, Csucsomi Mártával főzte a butykost, s megtörtént, hogy harmadmagával volt. A boszorkánysággal vádolt asszony nem tekintette üldözendőnek tevékenységét, az érdeklődőknek nyíltan beszélt róla. A tanúk közül kilenc l-l esetről számolt be, négyen kettőről, egy-egy tanú volt, aki 3-4 esetről tudósított, míg a már említett Borbély Gergelyné Kutyái Anna egymaga tizennégyről. Tehát az összes gyanús esemény több mint egyharmadára egyetlen személy vallott, ami a közöttük lévő bizalmas viszonyra utal. Forrásunk nem ad felvilágosítást a tanúk vagyoni, gazdasági, társadalmi helyzetéről, mindössze a 38 esztendős rimaszombati Eötvös Péterről tudjuk, hogy az ottani hóhér fia. A többiek mind rozsnyaiak, de nem derül ki, milyen rokoni, szomszédsága kapcsolatban álltak egymással és a vádlottal, pedig ezek ismerete közelebb vihetne bennünket a boszorkányvádhoz vezető konfliktus megértéséhez. A vádlott tanúvallomása nem áll rendelkezésünkre, azt azonban tudjuk, hogy nem vállalta el a boszorkányszerepet. Milyen kép bontakozik ki Kristófnéról a vallomások alapján? Miket cselekedett, mondott, miből állt tudománya, volt-e olyan köztük, mely indokolja a boszorkányság vádját? Mennyire felel meg személye a magyar néphit gyógyító, és rontó, részben természetfeletti képességekkel felruházott boszorkányának? Kezdjük mindjárt gyógyító tevékenységével. Két tanú is felidéz egy esetet, egyikük úgy, ahogy Kristóf né mondta: „Én egykor Thaiszné asszonyomnak elmentem füvet szedni Grétével, a' mikor szedni kezdtem volna, és olvasni, mindgyárt egy nagy béka élőmbe ugrott, mint egy nagy süveg, s mondám Grétének: meg ne ijedgy te bolond ettűl az ördögtűi mi, ez az ördög aki bánnya, hogy füvet szedek Thaisznénak, ez vesztette meg. Azután elveszett előlünk." A másik tanú annyival mond többet, hogy 5 Mikulik József: Magyar kisvárosi élet. Rozsnyó, 1885. 4—11. 232
