A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Zsupos Zoltán: Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper

Kristófné „berbételvén valamit"

6 (ráolvasva) tűnt el a béka. A történet szerint a gyógyító erejű fű szedésekor béka képében megjelenő ördög — aki a betegséget okozta, s most bánja, hogy a beteget meggyógyítják — kénytelen meghátrálni az erejét ráolvasással bizonyító asszony elől. A 18 éves Pacsai Erzsébet „egykor is setét hajnalban Kristóf Vargánéval ki ment volna a' mocsolyákhoz,

7 kilenc mocsolyákból három ízbe vett vizet, berbitélvén és beszélgetvén sokat, úgyhogy egykor csak alig bé nem esett a' mocsolyákba, hogyha a karomat meg nem fogta volna, magam is megrettentem tőle. Hogy teli méretette volna az edényt, haza küldötte tőlem, s megparancsoltatott nékem, hogy a' földre le ne tegyem, mert nem fog használni." Itt nem derült ki, de a következő elbeszélés megvilágítja mire, hogyan használták fel a mocsolyákból merített vizet: „Mondotta ezt is Kristófné: a' mely embert meg vesztnek, vegyen kilenc mocsolyábul vizet, kilenc lúgzó követ, kilencet vissza olvassa, kilenc szemet szemetet szedni, kilenc favágaton kilenc kilenc forgácsot vissza olvasni, reá jő aki megvesztette az embert, ha ezeket főzni teszik, amely fákat a víz összehord, azokat kell megfőzni, s a lúgzó követ a tűzbe hánni." A vesztés, a rontás elhárításának mágikus eljárását mondja el a tanú. Simon János és felesége vallomása szerint valóban megjelent a rontást okozó személy: „ . . . mikor Kristóf Vargáné gyógyétotta Simon Jánost, egykor megparancsolta nékiek: hogy hozzanak háromszor kilenc követ, és a mocsolyából vizet, száraz fürdőt csinál, ahhoz maga hozott füvet, micsoda füvet, nem tudgyák. Hogy a követ a tűzbe tötték, és a füvet a tűzhöz, arra Kristófné azt mondotta:Valahol lesznek, ha mind más falu határán is, de reá kell jűni, de ha reá jűn is, addig senkinek meg ne mondják, míg meg nem gyógyul, Kristófné parancsolta. Aminthogy meg sem melegödött a füves víz a tűznél, mindjárt ott termett Lukácsné leányostul Serfőző András feleségével. Bé voltak az ajtók zárva, hogy ott zörgenek, meghallotta Kristófné, mindjárt a pitvarból a házba ment, az ajtó zárját tartotta, hogy bé ne jöjjenek. Hogy bejött a két asszony a pitvarba, az kérdette Lukácsné Parti Annát, mit főztök Panna? Arra azt feleié: semmit. Azon szóra bé jön a csordapásztor inasa, egy vakondakot hoz, azt mindjárt kivette Lukácsné kezéből az másra is. Tovább nem firtatta Parti Annát, hanem három szál árva csanalnak a tetejét eleiben hajétotta, azt mondotta Lukácsné: Egy papnak el szakadt volna a lába, ha ezzel nem gyógyétották volna. A fördő után Kristófné kérésztől tette az ujjait, s megeskütt, hogy Simon Jánost Lukácsné, avagy nemzetsége vesztette ' meg, fejét is hozzá kötötte, hogy ő dolga." Megállapítható, hogy ezekben az esetekben gyógyító tevékenysége tulajdonképpen a rontás által okozott betegségek gyógyításában, a rontás elhárításában nyilvánult meg. Fontos szerepet kapott ebben a rontó jelképes bántalmazása, valamint a visszafelé számláló ráolvasás. A sűrűn emlegetett kilences és hármas a magyar népi hitvilágban a gyógyító tevékenységgel kapcsolatban leggyakrabban előforduló számok. 6 Berbitél: imádságot (ráolvasást) félig hangosan mormol, mond. Üj magyar tájszótár. I. kötet Budapest, 1979. 441. 7 Mocsolya: len- vagy kenderáztató; mocsaras hely. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. II. kötet Budapest, 1970. 939. 233