A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Zsupos Zoltán: Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper

Egy 1676-os rozsnyói boszorkányper ZSÚPOS ZOLTÁN Az egykori Gömör vármegyéből igen kevés adattal rendelkezünk a boszorkányperekre vonatkozóan. Schräm Ferenc kettőt említ,

1 azok szövegét azonban nem, vagy csak töredékesen közölték. Az egyik Bobrik Jánosné pere Szömölcséről 1653-ból. Az asszonyt varázslás vétke miatt állították bíróság elé, mert a tehén bornyazása után analógiás varázslást végzett.

2 A másik eset 1720-ban zajlott le, amikor Tóth Katalin poszobai lakost azzal vádolták, hogy más tehenét megrontotta, saját tehenének teje ellenben tejfellé és vajjá vált. Nem maradt ki a felsorolásból az a boszprkányokkal kapcsolatban gyakran előforduló vélekedés sem, hogy hajnalban a kútágasból tejet tudott fejni.

3 A két perből csupán a tehénre, tejhaszonra irányuló rontásokról tudunk meg valamit, nem sok bontakozik ki előttünk a boszorkányok egyéb tevékenységéről. Ezért úgy vélem, hogy iaz 1676-os rpzsnyai boszorkányper áttekintése árnyaltabbá teheti egy felvidéki kisváros népi hiedelemvilágára vonatkozó ismereteinket.

4 Rozsnyó, az 1291-től az esztergomi érsek birtokában lévő település — főleg ezüst- és aranybányáinak köszönhetően — bányavárosi kiváltságokat élvezett, s a XV. században a felső-magyarországi hét nevezetes bányaváros rangsorában a hatodik helyen állt. A mohácsi vész után azonban megtört a fejlődés, jelentős összegeket emésztett fel a város védelmének folyamatos biztosítása, a bányászat hanyatlásnak indult. A szinte állandósult háborús viszonyok a gyakran ismétlődő pestisjárványok hozzájárultak a bányászat majdnem teljes megszűnéséhez, ezzel szemben a XVII. századtól egyre jelentősebbé vált a város kézműipara és kereske1 Schräm Ferenc: Magyarországi boszorkányperek. I. kötet Budapest, 1983. 372. 2 Dr. Illésy János: Adalékok a hazai babonaság történetéhez. Ethnographia II. 1891. 353—354. 3 Borovszky Samu (szerk.): Gömör-Kishont vármegye. Budapest, é. n. 324—325. 4 A per teljes szövegének betűhív közlését, a Rozsnyói Járási Levéltárból származó néprajzi vonatkozású iratok publikálásával együtt, a közeljövőben tervezem. A vizsgálatnál a következő munkák szempontjait igyekeztem felhasználni: Kovács Ágnes—Pócs Éva; Boszorkány. In: Néprajzi Lexikon. I. kötet Budapest, 1977. 346—348. Klaniczay Gábor: A boszorkány vád szociológiája a 18. századi falvakban és mezővárosokban. In.: Rendi társadalom-polgári társadalom 1. Salgótarján, 1987. 201—207. Pócs Eva: Gondolatok a magyarországi boszorkányperek néprajzi vizsgálatához. Ethnographia XCIV. 1983. 134—146. 231