A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Novák László: Kopjafák és fejfák

templom fiókjinak az oszlopaira írván: I. In Armis Animosis fűit vagy mit, mivel ez igen megtöredözött. i. Pietatem amavit. 3. Regnum dilatavit. 4. Hostes prostavit. 5. Svecos exaltavit. 6. Oppresses liberavit. 7. Moriens triumphavit. Túlfelöl, általellenben leszen ennek a mostani királyi famíliának a temető hellyé a más fiókban. Ott vadnak efelett mind rakott sírokban minden nagy uraknak az ő temetőhellyek rakott sírokban, kik felett deszkákból articiose kifaragott címerek, rudakkal hordozhatók. . .

13 A vitézi temetési pompa Magyarországon a legtovább a főrangúak, nemesi rendben lévők körében maradt fenn, s hasonlóan, olyan zártabb kiváltságos,ősi privilégiumokkal rendelkező közösségek körében, mint a székelyek zászlós-kopjás temetés szép példája ismeretes a Vas megyei Nagysimonyiból is. PONGRÁCZ Lajos 1844-ben járt ott, s ilyetén módon örökítette meg élményét útibeszámolójában: „Simonyiban egy Czelen túli helység temetőjében eddig sehol sem látott tárgy ötlött a szemembe, ugyanis számos keresztek mellől póznákon zászlók lengettek, fehérek, feketék és tarkák, újak és rongyosak. Meg nem foghatám, mint ki soha ilyesmit nem láttam, jelentésüket 's azért megállva kérdezem az első jövőt: „Bácsi! mit jelentenek azok a' zászlók?" „Nemes embereket," felelte mogorván a' kérdezett s' tovább ment. Nem hihettem szavainak; ezért tovább várakozék egy felém jövő menyecskére 's szólék: „Ugyan édes lelkem! mondja meg nekünk igazán, mit jelentenek azok a' zászlók?" „Hát ott nemesek fekszenek", ismétlé az előbbi állítását. „De miféle nemes emberek, édes szép lelkem?" „Hát csak ollyanok". „Mint más emberek?" „Hát csak biz ollyanok". „Már mégsem hihetem, lelkem, hamis maga; a' simpnyi nemesek bizonyára valami ütközetben voltak, talán Győr alatt vitézül viselték magukat,

14 's ezért a' nemes vármegye tűzette sírjaik fölébe a' hadi dicsőségre emlékeztető jelt, avagy talán a' francziákat vagy lengyeleket voltak segíteni szabadsági harczukban?" „Voltak a' patvart". ,,De hát miért vannak mégis e' zászlók ide szurdosva?" „Hisz mondtam már, hogy nemes emberek fekszenek alattok". Képzelheti az olvasó bosszankodással vegyült álmélkpdásomat. Nemes emberek köztemetőkben zászlókat tűzetnek sírjaik fölé! Lehet-e tovább vinni a' magyar nemesi hiúságot? . . ,"

15 A fenti sorok írója ironikus hangon, mint valami nemesi különcséget említi a zászlós-kopjás temetkezést, annak látható emlékeit, s bár érinti a lényeget, —, ti. a zászlós kopjak sírra tűzése vitézi érdem elismerése —, nem tulajdonít annak komoly jelentőséget. Pedig a nagysimonyi köznemesek temetkezési szokásaiban a régi, vitézi temetési pompa hagyományozódott, csupán survival jelenségként. Természetes, hogy a nem nemes, jobbágy nép ennek okát nem ismerhette, izolált szokáskörnyezetben. Ehhez hasonló, a harcias temetési külsőségek megnyilatkozásában bukkan fel Hódmezővásárhelyen is, ahol például szokásban volt háromszor a sírba lőni, mielőtt a koporsót belehelyezték volna, majd a XIX. század első felében a kriptákba lőttek, a megromlott levegő eltávolítása céljából.

16 13 Jankovics József (szerk.), 1981. 57. 14 Itt utalás történik az insurrectiós nemesség dicstelen megfutamodására Napoleon elleni hadjárat alkalmával. 15 Honti (Pongrácz Lajos), 1844. 373. 16 Török Károly, 1867. 63. 209