A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Gunda Béla: A magyar ethnobotanika európai távlatai

gyógyító eljárások csak később tapadtak hozzá. Gondoljunk csak a búza­szemen megjelenő Mária-képre. Egy-egy kulturális áramlat a már ismert növényhez, elnevezéshez új legendákat, praktikákat sodorhatott. Gyakran már csak a név sejteti a mithologikus, medicinális és más hátteret. Az elnevezés (pl. boldogasszony tenyere, boszorkányléptefű, Jézus paplanja, bábaguzsaly, szeretők füve, forrasztófű, uborkabaklató) kövülete lehet a közelebbről nem ismert szokásnak, hiedelemnek. Tudnunk kell, hogy maga az elnevezés a kultúra rétegeibe beágyazott értékes csontvázzá, kö­vületté válhat, amelyről az életet adó funkcionális lágy részek lefoszlottak, oszlásnak indultak. A nevek révén a rekonstrukciókat mégis el tudjuk végezni. Valamely növény elnevezésnek lényegében hasonló lehet a jelen­tősége, mint az olyan csigolyaleleté, amelyből a paleoanthropológusok már az ember járására is tudnak következtetni, vagy az olyan koponya­töredéké, amely a tudós kezében az ősember értelmi képességéről is vall. Helyes ösvényeken jár Péntek János és Szabó Attila, amikor azt írják, hogy „Ma már talán... a legkilátástalanabb a kutatók számára: különválasztani a népi növényismeret történeti forrásait, rétegeit" (Sza­bó—Péntek 1976:151). Azonban napjainkban azt is látjuk, joggal feltételezhetjük, hogy külföldi, hazai kéziratos és nyomtatott orvosi, fü­vész- és varázskönyvekből tanult emberek révén — különböző áttétele­ken át — sok ismeret elkerülhetett a falusi nép körébe. Lelkészek, diákok, füvesek, búcsú járók, koldusok, s az országutak ismeretlen vándorai, csa­vargói, s néni utolsósorban idegen telepesek révén az ethnohotanikai is­meretek ide-oda áramolhattak, s összefonódhattak a nép közvetlen ta­pasztalataival, korábbi tudásával. Az ethnobotanikai ismeretek nem jelentéktelen része vallási, egyhá­zi ihletésű. Az egyházi személyek, iskolák, búcsúk, kolostorok nyitott ka­pui voltak az európai szellemiséggel hozzánk átsugárzó hiedelmeknek, ismereteknek, elnevezéseknek. Növénymithológiánk s a füvekkel kapcso­latos népi gyógyító tudományunk európaiságának — a számtalan egymás­ba fonódott variánsokban élő — analógiák mellett bizonyítéka a növény­elnevezések tekintélyes részének egyházi jellege, (lásd: Grynaeus 1987: 258.). Ilyen elnevezéseket tár elénk Melius és mások füvészkönyve, Len­csés György orvosi munkája, a MTSz., az UMTSz. s számtalan ethnobota­nikai, botanikai tanulmány, könyv. A moldvai magyarok körében feljegy­zett vallási jellegű növénynevek közül íme néhány: Szent József botja, Szent József virág, Szent József pálca, Szent Antal mák, Szent Antal butikó, Szent Antal füve, Szűz Mária tenyere, Szent Ilona virág, Szent kereszti burján, Isten gyümölcse, Menyország kapuja és mások (Halászné Zelnik 1987.). Vallási jellegű növényneveink monografikus feldolgpzást érdemelnének. 4 4 Mollay Erzsébet is írja, hogy külön tanulmányozást igényelnének a szentek nevét tartalmazó magyar növénynevek (Növénynevek Melius Herbáriumában. Budapest 1983. 20. 1.). V. ö. még Grynaeus T. közlését. Szerinte is sok hazai növény a szentekkel áll kapcsolatban. Több növényünkhöz keresztény monda fűződik (Grynaeus 1$87:258). Feltűnő, hogy a román népnyelvben nincsenek szentekkel kapcsolatos növénynevek. Érről bárki meggyőződhet, ha átnézi Bor­za А.1. közismert ethnobotanikai szótárát.

Next

/
Thumbnails
Contents