A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Kriza Ildikó: A változó karácsony

ket is ránevelték. Idősebbeknél — a nyugdíj szűkössége látszólag mérté­ket szabott a költekezésnek. Az egész évi ajándékozásnak ez a legkiemel­kedőbb alkalma. Akik nem élnek együtt, s csak ritkán találkoznak, fontosnak tartják, hogy karácsonykor kifejezésre juttassák az összetartozást, az egymás­sal törődést. Középkorú két keresővel rendelkező családoknál jellemző, hogy idősebb szülők, nagyszülők gyermektelen nagynénik, nagybácsik, keresztszülők, testvérek, testvérek családja, keresztgyerek is kapjon aján­dékot a saját gyermekeiken kívül. Szélsőséges példaként említhető egy budapesti adat, ahol 4 embernek készült ajándékcsomag, míg a másik véglet a szülő—gyerek kapcsolat elszakadása utáni magáramaradottság. A kérdőív megkérdezte az ajándékozás forintban kifejezhető mér­tékét is. A legnagyobb összeg fejenként 2000 Ft volt. Tudjuk azonban az interjúkból, hogy külföldi utazás költsége is szerepelt ajándékként, arany karóra, értékes használati tárgy (télikabát, elektromos háztartási gépek, videó, stb.). Az egyedi esetek szélsőségesek ugyan, de a törekvés, hogy minél költségesebb, drágább, nehezen megszerezhető tárgy legyen az ajándék csak családon belül jellemző. A távolabbi rokon esetében ez nem mondható el. A válaszok között főleg a használati tárgy, ruhanemű szerepelt, meg ritka luxusholmi. Ez utóbbi lehet pl. külföldi piperecikk, ékszer, óra is. Meglehetősen kevés, mindössze 40 adat van a könyvaján­dékozásra. Ez annál inkább feltűnő, mivel a kérdőíveket kitöltők jelen­tős része 15—18 éves diák volt. Az ajándékozásra jellemző, hogy maguk viszik el az ajándékot, le­hetőleg karácsony előtt, de legkésőbb dec. 25-én. Egyetlen válaszban sem szerepelt a postai küldés, holott ez időszakban tízszeresére nő a posta csomagforgalma. A válaszok tehát bizonyos esetlegességet mutatnak, és az igényt, elvárást, ideálesetet fejezik ki. Itt kell megjegyeznünk az üdvözlőlap divatját is. 9 A teljesen kirívó elmagányosodott öregektől eltekintve, mindenütt szerepel a képeslapküldés. Mértéke viszonylag alacsony, zöm­mel 5-8 db képeslapváltásról esik szó. Csak közeli rokon, aki nem érke­zik meg az ünnepre, illetve nagyon közeli barátnak küldenek lapot. A legmagasabb szám 20 db volt egy falusi tanító esetében. E tekintetben a fontosabb jelenség, hogy a városi lakosoknál erősödik a képeslap­gyűjtés igénye. Amerikai magyar családoknál a képeslapküldés még azokat is megillette, akikkel együtt dolgoztak. Képeslapot adtak az aján­dékra téve is, előre megfogalmazott terjedelmes jókívánsággal, vallásos szöveggel. Ez Magyarországon nem található meg. 10 9 A képeslap küldése az 1849-től datálható. Divatja először 1930—1945 között mu­tatható ki Magyarországon. Változatossága összefügg a kereskedelem mozgé­konyságával. Mintái sokszor sematikusak. A posta szerepének növekedése elő­segítette a képeslapküldés népszerűségét. Vö. Buday György: The history of the Christmas card. London 1953. 10 Az amerikai magyarok ünnepi szokásáról. Kriza Ildikó: Ünnepek és hétközna­pok az amerikai magyarságnál. in : Népi Kultúra — Népi Társadalom XIV. Bp. 1987. 337—351. 184

Next

/
Thumbnails
Contents