A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Gunda Béla: A magyar ethnobotanika európai távlatai

S hogy egy hiedelem — esetleg történeti láncszemek nélkül is — milyen variánsokban bukkanhat fel, ahhoz tanulságos példát a bajor havasi legelőkről idézhetek. Egy kosborféle virágocskája a Magyarországon is járt Frischlin Ph. N. (1547—1590) költő véréből nőtt ki, aki Hohenurach várában fpgoly volt, s egy szökési kísérlet alkalmával a sziklákon halálra zúzta magát (Marzell, HBDA. IV. 1941—1932:1563). De sokkal költőibb ennél az a gyimesbükki hagyomány, amit Mária virágával (Myosotis palustris) kapcsolatban a gyimesbükki csángók mesélnek: amikor Mária a kisdeddel menekült, s vizet kért, egy csepp a kulacsból kicseppent, s ebből eredt a Tatros és a többi patak. A virágról ez jut a csángók eszébe (Rab—Tankó P.—Tankó M. 1981:26). Selmeczi L. figyelmet keltő tanulmányokban foglalkozott a XIII— XVI. századi kunok temetkezésével, s elmondja, hogy a Karcag környéki sírokban a koponya alatt üröm (Artemisia sp.) maradványait találta. Utal arra, hogy az üröm gyásznövényként a római sírokban is előfordul, s a református temetkezési szokások köréből XVI. századi emlékeink is vannak az istenfáról vagy ürömről (Selmeczi 1982:103—104; Selmeczi 1986:133—134). Az Artemisia sp.-eknek a népi gyógyászatban sokféle az alkalmazása. Már Melius, Csapó, Diószegi előtt sem ismeretlen gyógynövény az üröm. Használták és használják görcs, ínzsugorodás, urológiai bántalmak, máj- és fülbajok stb. ellen. A boszorkányok füve is volt (Fäller 1943:11—12). A békési boszorkányok az 1756., 1757. évi feljegyzések szerint a fájós gyomorra kötötték (Schräm 1982:156. 171). A kalotaszegiek, moldvaiak gyomorfájás ellen ma is használják (Péntek—Szabó 1985:205; Halászni Zelnik 1981:363). A híres osztrák Wunderlich-féle Rossbacher „gyomorkeserű" kitűnő zamatát többek között az üröm adja (L. meg Rapaics 1938:39—41). Az üröm a halottkultusz növénye is. A szepesi szászok a koporsóba fekvő halottra tesznek egy füzér ürmöt (Artemisia vulgaris. Gr eb 1943: 78). Távolabbi német területeken is koporsó- és sírvirág az üröm. Braunschweigben a sírba helyeznek egy-egy ürömcsokrot, másutt a koporsóba (Marzell, HBDA. IX. 1941:501). Moldvában szentelt Tagetes patula-t (botos virág, sárig botos), Mentha sp.-t (jégminta) tettek a halott feje alá helyezett párnába (Halászné Zelnik 1987:7; Halászné Zelnik 1980:866). Köztudomású, hogy a bodzafélékhez számtalan hagyomány fűződik, s előkelő helyük van a népi orvoslásban (Fäller 1943:48—49). A velük való gyógyítás gyakran varázslat. A bodzához könyörgő varázsigéket eléggé ismerjük. A múlt század végén még a Természettudományi Közlöny is közölt ilyeneket. Egyik olvasója „biztos sikerrel" alkalmazta a következő varázsiatpt: Napkelte előtt a gyalog bodza tövébe kis gödröt vájt, s meghajlítva a bokrot, tetejét a gödörbe elásta a következő szavak kíséretében: Te bodza, én tégedet addig fel nem bocsátalak, míg Bimbó tehenemből a féreg ki nem vész (Vajkai 1937:152). Hasonlóaktól hemzseg a nyugat-európai varázsige-irodalom is. A bodzát megszemélyesített lényként tisztelik. A dán néphit szerint női szellem (Hyldemoer) lakik a bodzafában (Marzell, HBDA. IV. 1931—1932:263; Hovorka—

Kronfeld II. 1909:333). Néphagyományunk szerint a bodza az ördög fája. Nem tanácsos a ház mellé ültetni, mert belecsap a villám. Júdás az ősrégi, békési (Gerendás), zempléni (Pányok, Hejce) néphit szerint a hodzafára akasztotta fel magát. A hiedelmet a németek, a franciák is ismerik. A meck16