A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Gunda Béla: A magyar ethnobotanika európai távlatai

lenburgi néphit szerint ezért hullaszagú a virágja (Marzell, HBDA. IV. 1931—1932:268). Shakespearenél is olvashatunk Júdás öngyilkosságáról (Love' labour's lost, V. 2., a magyar fordításában azonban — hibásan — fügefát említ Faludy Gy., Rákosi J. fordítása a helyes). Ha már angol írót idéztem, emlékeztetek Ben Jonson The New Inn с. drámájára, ahol szó van közismert hiedelmünkről, a láthatatlanná tevő páfránymagról (I. 6.). Ferret, a szolga mondja gazdájának, hogy nincs varázsszere, amely láthatatlanná tenné, nincs páfránymag a zsebében, sem opál. Shakespeare IV. Henrik с drámájában (1. r. II. 1.) Falstaff egyik hetvenkedő barátja mpndja (Vas István kitűnő fordításában), hogy „Ügy lopunk, mintha sánc mögül lőnénk, fedezékben; páfránybalzsamunk (receipt of fernseed) van, s láthatatlanul járunk-kelünk". — Mire a másik szereplő (a fogadó pincére) így válaszol: „Szavamra mondom, azt hiszem, inkább az éjszakának köszönhetitek, mint a páfránymagnak, hogy láthatatlanul jártokkeltek" (a részletekre 1. Gunda 1989). Ben Jonson és Shakespeare után néhány lépést teszek Plinius felé is. A lakatot nyitó vasfűről különböző elképzelések élnek a magyar néphitben. Már Ipolyi Arnold említi a székely és román tenyerébe bevágva lakatnyitó erejét (Ipolyi 1854:252). Balkányi Szabó L. Magyar ősmesék, mint hitregék c. munkájában (Debrecen, 1860) mithológikus verset írt a vasfűről, s ilyen magyarázatot fűz hozzá: a vasfű igen nevezetes bűvös fű a magyar nép előtt. Máig az a hit róla, hogy csak hajnali harmaton látható és ha a lovak békója a fű között rejlő vasfűhöz ér, a békó zárja azonnal kinyílik. Ha valaki ilyen füvet a tenyerébe a bőre alá varr, s ilyen kezével érinti a művészileg készült zárakat, azok azonnal kinyílnak, sőt az ilyen embert sem fegyver nem járja, sem a törvény nem fogja (144—145. 1. További adatok: Nagy L, MNL.; Fäller 1943:49—58.).

2 A parasztság vasfüve többféle növény lehet (Verbena officinalis, Chelidonium album, Sanguisorba officinalis, Pimpinella sp.). A vasfűhöz úgy lehet hozzájutni — egy csak baranyai közlésre emlékeztetek, — hogy „A harkály fészkének bejáró nyílását be kell sározni, hogy a madár ne tudjon fészkébe jutni. Ha ezt a harkály látja, azonnal elrepül, és keres egy fűszálat, amelynek érintésére a sárzás lepotyog. A nyílás lezárása után pirps kendőt kell a fa tövébe teríteni, amire a harkály használat után a füvet rádobja, mert azt hiszi, hogy a fa tövében tűz ég, s a fű majd megsemmisül" (Berze Nagy III. 1940:256). A harkályon kívül a sün is hozhat ilyen varázsfüvet. A hiedelem variánsaitól szintén hemzseg az európai folklór (finn, észt, svéd, francia). Ismerik a mondát a románok is (Butuarä 1979:117). A románok csakis a magyar hagyományt vehették át vagy a Balkán felől került el hozzájuk. Nagyon gazdagok a német változatok. Nemcsak a néprajzi megfigyelések, hanem a korai természettudományi irodalom is (Konrad von Megenberg, Albertus Magnus, Gesner Conrda stb.). A harkálymotívum feltűnik a német szépirodalomban. 2 A vasfűvél újabban Dankó I. foglalkozott (A vasfű — Verbena officinalis — a sárréti néphagyományban. A Bihari Múzeum Evkönyve, III. Berettyóújfalu 1982. (225-T258. 1.). A hazai és külföldi közlései, így a sárréti is a korábbi irodalom alapján kiegészítendők. A vasfűről több tanulmány (pl. Marzell H.) jelent meg.